2013. február 24., vasárnap

Most,

miután a gyerekek megbetegedtek és meggyógyultak vagy gyógyuló félben vannak, mi felnőttek is követtük példájukat.
Nekem nem volt lázam, és négy nap után érzem, hogy most már elindultam a javulás útján. Nehezen szántam rá magam a léböjtre, kisgyerek mellett ez nehéz, mindig van maradék, meg főzni kell, ki ezt hagy meg, ki azt... De végül az hatott vagy akkor, attól billent javulóra a helyzetem.

Nem volt könnyű a gyerekeknek, képtelen voltam hosszabb ideig beszélni, pedig azt kell kicsi gyerekek mellett. Eljött anyukám az elmúlt napokban pár órára és kisegített a meseolvasásban. A tanulás is "takaréklángon" ment. Jó, hogy itthon lehettünk s magunk szabtuk meg magunknak a tempót.
Nagyon fárasztó volt az elmúlt 1-2 nap. Beteg felnőttek és beteg pici baba, aki taknyos orrától nem tud rendesen szopizni és ha nem alszik foglalkozni kell vele (még jó, hogy nem lázas), ... pihenni, csendben és kicsit egyedül lenni vágytam (legtöbbször ez kell, ha "lemerülök"). Általában az "így nem bírom már!" után is van valami, és csodák csodája bírni kell és lehet. Isten ad erőt. Itt van még mit tanuljak.

Klári ismertette meg velünk Fésüs Éva nevét. Nagyon megszerettük a meséit. Most télen ismerkedtünk meg a "Csupafül" mesekönyv folytatásával, a "Toportyán Tódor a mezei könyvnapon"- nal. A napokban én is felolvastam és igazán tetszett, szép történet. (Egyre gyakrabban előfordul, hogy lemaradok jó gyerek és ifjúsági könyvekről, mert nem futja már időből, energiából.) Szeretem Fésűs Éva meséinek nyelvezetét, öröm volt olvasni nekem. A könyvet kisiskolásoknak ajálják. Négyévesemmel tartottunk pár napos szünetet az olvasásban, szerintem kicsit nehéz volt követnie az eseményeket, de ő kérte a folytatást a végéig. Hatévesem elsőre másfél óra alatt végzett a könyvvel, de róla tudom, ha valamit nem ért vagy unalmasnak talál átugorja, de az első elolvasást még legalább kettő követte és a felolvasásba is belehallgatott, tehát jó könyvenek számít.

Előkerült a napokban egy másik könyv is, amit én már rég nem olvastam és nem értem, hogy tudták ennyire rongyosra olvasni a gyerekek. A páratlan "Csipike", Fodor Sándor regénye. Őszintén szólva én csak felnőtt fejjel olvastam, értettem meg, bár emlékszem gyerekkorom régi gyereklapjában, a "Haza sólymai"-ban közölték részenként. Ezt már felolvastam legalább kétszer. Most is tetszik. A mesék elbűvölüek lehetnek felnőttek számára is.

És rekedten fájó torokkal újra szinte végéigolvastam egy már megtanult és elfelejtett Bartos Erika verseskönyvet, együltömben, mert így volt rá ígény. Így a beteg napok is megszépülnek, hisz annyi szépet olvashattam mellém bújó kisfimanak! Várom,  mikor jön rá, hogy az olvasás öröm, nem pedig munka. Az olvasás tanulás teljesen lazán megy, néha, mint mostanában, nincs kedve olvasni a tankönyvből, de látom, hogy annak ellenére, hogy nem gyakoroljuk az olvasást, nem felejt, sőt ő kezd betűzni itt-ott, s mondja, hogy ezt vagy azt a betűt még nem tudja, sőt próbált a hűtőn mágneses betűkkel értelmes szavakat írni. Nemrég olvastam Vekerdytől, hogy a kisgyerek akkor tanul, amikor pihen, játszik, mert lám, mikor napokig (vagy már két hete is?) elő se vettük az ábécéskönyvet, igazi meglepetések érnek - minden betegség ellenére. :) Egyre inkább gondolom azt, hogy nagyon sok az elős tananyag egy kisgyereknek, megtanulni olvani, írni, számolni egy év alatt! Még semmit nem olvastunk el kétszer a tankönyvből, de az iskolásoknak van házi feladat, olvasni - milyen unalmas lehet egyeseknek. Pedig több idővel örömtelibben meg lehetne tanulni olvasni. És persze a gyerekek is nagyon különböznek egymástól. Jó lazábban venni, minket pedig senki nem sűrget, csak a kíváncsiság.

1 megjegyzés:

  1. Nézegettem elsős lányom apáczais olvasókönyveit. Az első félévben megtanulják a betűket, szótagolva vannak írva a pár mondatos történetek. A második féléves olvasókönyvben kb. a 15. oldalig vannak a szótagolt történetek, év végére pedig már majd' egy oldalas mesék, alatta kérdésekkel. Ez a tipikus "karácsonyra olvasnak a gyerekek" felfogás. (Ilyen volt a fiam mozaikos könyve is.)

    Viszont az idősödő, tapasztalt tanító néni meg merte tenni azt, hogy lassabban haladnak. Még nem végeztek a betűkkel, most kezdték el a sz, zs, ty, stb hangokat. Hogy mit fog csinálni a második tankönyvvel, nem tudom. De örülök, hogy a lányomnak is nehezen indult ősszel a betűk tanulása, de most már szívesen ül le egy könyvet olvasgatni.

    Viszont a 4 éves legkissebbel már elkezdtem megismertetni nagyon lassan a betűket... :-)

    Bibi

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...