2013. március 22., péntek

Ma mit főzzek?

Egy nagy kihívás ez újra meg újra.
Nem vagyok konyha tündér.
Az évek múlásával lassan megtanultam főzni, bár mindig igyekeztem a lehető legkevesebb időt a konyhában tölteni és minél több időt spórolni olvasásra.
Idővel arra is rájöttem, hogy igaza volt jó szülémnek, aki kamasz és hajadon lány koromban gyakran mondta, hogy olvassak, tanuljak, mert soha nem lesz olyan sok időm ilyesmire felnőttként és családosként. Amíg csak édes kettecskén voltunk azért még volt időm olvasni. Aztán egyre kevesebb, illetve a fáradság miatt sokszor már csak pihentető olvasmányokra futja.

De visszatérve a konyhára, lassan egyre nagyobb értéke lett a konyhai munkámnak is és én is nagyobb örömet leltem benne, mert egyre hasznosabbnak látszott, ahogy családunk létszáma növekedett. Mégis maradtam az egyszerű és gyorsan elkészíthető ételeknél.


Volt egy idő, két tanév erejéig, amikor pici baba mellett pontos órára kellett kész legyen az ebéd. Néha nehéz volt, de jó volt rendszeresen együtt ebédelni.

Aztán következett egy másik időszak, ami most is tart, az itthon tanulós. Minden gyerek itthon ebédel (és nem csak ebédel) minden nap. Legyen változatos, gyorsan elkészíthető, az ebéd. Nagy kihívás.
Nem jutottam el a napi, heti, havi tervezéshez. Egyrészt mert nincs helyem annyi élelmiszert tárolni, másrészt a beszerzés is bizonytalan. Pl. hogy az elmúlt másfél hónapban folytonosan betegeskedtünk, nem tudtunk nagy bevásárlásra menni, legtöbbször a legközelebbi boltban vettem meg a legszükségesebbeket vagy a közeli kis piacon. Árban így valamivel többe kerül minden és a választék is kisebb. Hova tervezni így? De attól nem vagyunk se boldogtalanabbak, se éhesebbek.

Hogyan készül el az ebéd?
Nem is tudom. Csak azt, hogy 1 óránál több nem igen jut rá. Nem főzök minden nap, illetve van, hogy egyik fogás maradék, másik a frissen főtt.
Általában mindig van itthon: hagyma, fokhagyma, répa, krumpli, valami hús a fagyasztóban, tojás, száraz bab, lencse, köles, borsóbefőtt, kompót, lekvár, liszt, cukor, pattogatni való kukorica, makaróni, fűszerek, pradicsomlé. Tehát ezeket az alapanyagokat lehet variálni sokféleképpen, a maradékokkal: fél zeller, 1 karalábé egyebek... Amikor jól vagyunk és nem gond a vásárlás megoldása, olyankor jobban tudok variálni, hisz ebédig elmehetek gyorsan megvenni ami épp nincs itthon vagy a másnapra való friss zöldséget. De szinte szabály lett, hogy gyorsan elkészíthető, egyszerű ételeket eszünk. Nekünk így jó.
A desszert? Nem tudom, hogy sütök-e heti rendszerességgel. Igyekszünk, hogy mindig legyen itthon legalább egy gyümölcs, főként alma, mindenkinek. Van, hogy kapunk, néha veszünk édességet, keveset, desszertnek. Ha sütök valami sütit, azt nem egyedül szoktam, mindig társul hozzám legalább egy gyerek, együtt is szoktunk sütizni, és nagyon örülnek a sütizésnék, s gondjuk van rá, nehogy ránk száradjon a süti. Nem szoktam krémeseket sütni, csak ritkán. Sütizésben is a gyors és egyszerű a divat mostanában. Kicsi baba s szoptatás mellett nekem ez nem semmi.
A reggeli, vacsora - valami a szinte elmaradhatatlan tea mellé. S van uzsonna is, 1-2 napjában. Ezek egyszerűbbek.

S ha valami miatt nem sikerül elkészíteni az ebédet időre?
Lehet rendelni egy meleg ételt. -Legutóbb akkor tettük ezt, mikor a konyhát újjíttattuk fel.
Néha ilyenkor egyszerű tojásos kenyeret készítek (ami máskor lehet reggeli vagy vacsora), mert az gyors és tápláló az éhes kis hasaknak. S igyekszek készíteni egy gyors ebédet. Legutóbbi ilyen borsóleves volt s a maradék húshoz készítettem a szintén maradék fél karalábéból és megfelelő krumpliból sok petrezselyemmel egy nevenincs finom másodikat.
A szükség kéri, hogy az itthon levőkből variáljak, annak függvényében, hogy mit ettünk az elmúlt 8-10 napban, s ha a gyerekek kérdik, mi a neve az ennivalónak, hát gondban vagyok...

Tervezem a gyerekeket bevonni egyre jobban a konyhai segítésbe. Mivel családunk létszámához a konyha nem tágas, nehéz dolgozni, mozogni, ha minden gyerek ott van, e mellett a kicsi ha velünk van, etetőszéke sok heyet foglal, e miatt a többiek nem nagyon férnek, ha nincs velünk, akkor 1-2 tesó felügyeli rövid ideig, míg megpuculok pár zöldséget. Néha a kicsit hozrozókendőbe a hátamra veszem, de ezt nem mindig viseli már  békésen s ilyenkor nekem kell több tér a mozgáshoz, mert nagyobb leszek a hátamon levő zsákkal. De mindez megoldható megértéssel, türelemmel. Segítenek a gyerekek a terítésben, mosogatásban, edények elpakolásában, egymásnak is, ha valami miatt nem tudok velük lenni. Aztán kevergetnek, kavargatnak, teát főznek, uzsonnáznak együtt, kiszolgálják egymást, és költelezően segítenek a sütizésnél, szívesen válallják a minőségi ellenőrök szerepét.

Azt hiszem, ez egy folyton változó szintere családi életünknek. Hely a türelem, a segítőkészség gyakorlására. Itt zajlanak a legjobb spontán tanulások, beszélgetések, jó nevetések. Itt szokott lenni a legnagyobb zaj és a legnagyobb csend.

Kép forrása: internet

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...