A városban volt dolgom ma. A déli órákban utaztam haza, közszállítási járművön. Dugig volt utasokkal, köztük kisiskolásokkal. Meleg volt, levegőtlenség, ahogy ilyenkor lenni szokott. Mellettem 3 kisgyerek, fáradt tekintetük elárulta, hogy nem élvezet nekik ez az utazás. Egyik gyerek anyjába kapaszkodott és többször is elmondta, hogy melege van, nagyon beizzad. Aztán elmesélte, hogy a tanító néni kiabált, mert nem tudták jól az év végi előadást, ő is hibázott. A busz lassan haladt a zsúfolt utakon. És meleg volt és sokan voltak.
Én is sokat kellett utazzak az iskoláig, sokszor lépcsőn és lógva is utaztam.
Milyen fontos jellem formáló hatása volt... nem tudom... Szerintem nem szükséges ez egy kisgyerek normális fejlődéséhez, de persze mint oly sok minden túlélhető. Mégis, ma újra örültem, hogy itthon tanulunk, akkor is, ha ez nem mindig a könnyebb út, legalábbis nekem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése