Folytatom,

mert egyre fogy a vakáció. Lehet, hogy csak az éveim száma miatt nem érzem már végtelen hosszúnak a nyarat és a vakációt. A gyerekek nem panaszkodnak. Jól elvagyunk.

Megpróbálom az elmúlt hét apróságait feljegyezni, már ami eszembe jut.

Cristela "cafelina"-ja, amit itthon csak csokigolyónak mondok, bár sose látott csokit, se kakaót, mindig elfogy 24 óra alatt.

Voltam a múlt héten a városban. Ennek az a kockázata, hogy elköltöm a pénzt. Persze hasznos dolgokat vásárolni indultam, de találtam szórakoztatót is.
Íme a lányok öröme: színezhető babák. A könyv elején van egy kis ismertető az földrajzi egységről, szokásokról, étel, ünnepről, egy sablon, levonósok, és sok szép baba, amit ki kell színezni, ruhájukat díszíteni. Nekünk az orosz és a keleti babák vannak meg.

Újra voltunk a könyvtárban. Sportkocsival és villamossal négy gyerekkel (részleteket inkább nem írok a villamosozásról...).  Hazafelé a legkisebb inkább gyalogolt és a középsők felváltva ültek a kocsiba, végül pedig hát így értünk haza:

Mivel fiamat a földrajz is érdekli, kivettünk két kisebbeknek való földrajzi atlaszt. Első atlaszom.

Az képen a bal oldali vékonyabb, egyszerűbb, kicsiknek való.

A második több szép színes és nagyobb térképet és infórmációt tartalmaz.

Aztán egy gyerekatlaszt meg is vásároltam. Bár nem szeretem a mágneses könyveket, ebben a gyerekatlaszban épp ez az érdekes. A gyerekek nagyon szeretik tenni-venni a kis képeket, szavakat és közben játszva tanulnak. Égtájakat, óceánokat, földrészeket és országokat tanulunk, a országokhoz valamilyen érdekességet.

Nem nagy választék van magyar könyvből a megyei gyerekkönyvtárban. De tanulom értékelni a román könyveket. A kisebbeknek való szép képes könyveket a nagy is szívesen elolvassa, nem nagy kihívás, de jót tesz nyelvgyakorlásnak. Sok szép és jó magyar könyv van, de nehéz hozzáférni, nem lehet mindet megvásárolni, nem csak az ára miatt, hanem, mert nincs helyünk tárolni. Így hát olvasunk, fordítunk is románból és örülünk a sok szép színes könyvnek.
A meseolvasás mellett földrajzozunk, ahogy időnk és kedvünk engedi az egyéves mellett.

Bár vakáció van, néha megkér a fiam, hogy olvassunk. Csak pár sort. Még nem értünk az ábécés könyv feléhez, mert néha nagy-nagy szüneteket tartottunk. Nem akarom sietettni, mert van időnk és kiejtési hibákon is játszunk dolgozunk.

Ha kimegyünk a parkba, elmaradhatatlan kellék a lepkeháló. Sok közönséges lepke került már legalább egyszer hálóba pár percre, hogy aztán még jobban örüljenek a szabadságnak. Néha sikerül valami különös lepkét is lekapni. Ilyen volt a fakó gyöngyházlepke. Hát gyönyörű!

Miután megcsodáltuk, elbocsájtottuk.

A kis faládáikat is letakarították és megfestették a gyerekek. Nagyon lelkesen dolgoztak. Bár ideális a szalvéta technika lett volna, ez most elmaradt, majd máskor, mást.

Most ennyi.