Elhatároztam,

hogy rendszeresen fogok ide írni. Pl. hetente egyszer egy vagy néhány gondolatot. Hogy mi lett belőle... nem mondanám épp rendszerességnek.

Elég pörgősek a napjaink. Néha van olyan érzésem, hogy reggeltől estig nincs megállás. Jó, ha az ember hasznosnak érzi magát. Sok örömben van részem. S minden nap van valami ami elmarad. Legjobb ha csak a blogozás.

Sok hasznos tanács és tapasztalatról olvashatunk a neten. Sok mindent lehet "lájkolni". Igazi értékké akkor válik egy információ, ha elsajátítjuk, ha használjuk, ha szükségünk van rá.

Még valamikor tavasszal sikerült valakinek rávennie, hogy készítsek heti menütervet. Ez amolyan amerikai szokás, hogy minden percet beterveznek, határidő naplóval (ma talán már okostelefonnal, tablettával) mennek mindenhová. Itt Európa keleti felében máshogy telik az emberek élete. Betervezni, hogy mit eszünk? Aki élvezi a tervezgetést hát tervezzen... Na de végül ráadtam a fejem és megterveztem egy hétre a menüt. Igyekeztem tartani magam hozzá. Lett több maradékom, mint máskor. Nem tudok pontosan egy vagy kétszeri alkalomra főzni. Aztán amikor megláttam a piacon az első sóskát, nem törődve a gondosan betervezett menüvel vásároltam és főztem egy finom sóska leveset, ami egyik kedvence a gyerekeknek. Hét végére tudtam, hogy érdekes ez a menütervezés, de azt is, hogy nem nekem való. Minek tervezni, ha úgy sem tudom megvalósítani, s talán nem is akarom mindig?
Aztán telt az idő...
Nem vagyunk még sokan, mégis nem könnyű változatosan és úgy főzni, hogy mindenkinek tetszedjen. Vagyis nem főzhetem mindig mindegyik gyerek kedvenc ételét. Általában mindenből esznek amit eléjük teszek, ha nem tetszik, akkor csak keveset.
Ősztől még zsúfoltabbak a napjaim, két iskolással, vagyis két gyerekkel, akiknek félévente vizsgázniuk kell. Mindig volt mit enni, volt, hogy egy-egy kaja gyakran ismétlődött vagy volt ami kimaradt, túl gyakran ettünk felvágottat, a gyerekek kérnek valamit amire nincs időm vagy lenne időm de épp nincs hozzávaló itthon.
Bő egy hónapja újra elkezdtem eltervezni, hogy mikor mit együnk. Saját táblázatot készítettem magamnak, amit menet közben saját ígényeinkhez alakítottam. Most a hatodik hétnél tartunk. Eddig mindig csak egy hétre terveztem. S talán rájöttetek, hogy nagy örömöm telik a tervezésben és a kivitelezésben is. Már nem is tudom, hogy voltam meg ilyen sokáig heti menüterv nélkül. Hogy volt ez lehetséges? Főleg a reggelik miatt, amikor a három nagyobb gyerek általában három féle valamit kért ha nem épp rántotta volt. Persze csak úgy tudtam újra nekivágni a tervezésnek, hogy tisztáztam magamnak, a menüterv célja, hogy megkönnyítse az életem, a munkám, nem pedig az hogy frusztráljon. Nem kell feltétlenül betartani, viszont, ha van terv, nem kell agyalni, mit is együnk és lehet változatosabb, kiegyensúlyozottabb az étrendünk. Lassan és biztosan újításokat is bevezethetek. S sorban mindenkinek a kedvében járhatok. A kevésbé egészséges, de szeretett ételek ritkábban kerülnek sorra, kiegyenlítve valami igazán egészségessel (sok saláta, zöldség, gyümölcs). Szóval nekem most már nagyon bevált. Nem beszélve arról, hogy a bevásásrlásnál is nagy segítség. Előre tudok vásárolni, de nem kell feleslegesen költekeznem, nem romlik el az ennivaló, s van, hogy a menütervben előírtak helyett maradékot eszünk, örömmel, mert kinek ez, kinek az tetszik jobban. Még tudnám dícsérni a menütervet, de nem akarok untatni se rábeszélni senkit.
Azért írtam erről itt, mert ez az én tanulásom része. S tanulni nekem is öröm, főleg akkor amikor eljön az ideje, amikor 'megérek' rá.

Ugyan akkor készítettem magamnak egy kis tervezőt a jövő évre. Nem találtam olyan naplót a könyves boltban, ami olyan legyen amilyennek elképzeltem, de a neten találtam egy letölthető doc.-ot, amin csak egy kicsit változtattam, kinyomtattam, ragasztottam, és lett nekem egy kis füzetem, olyan amilyet elképzeltem, ami tetszik. Beleírhatom, hogy pl. 3 hónap múlva ellenőrzésre kell menni az ortopéd orvoshoz, 6 hónap múlva a szemészhez, találkozni akarok valakivel, de még nem tudom pontosan mikor, meg kell rendelnem valamit, aztán majd beírom később a dátumot, esetleg időpontot. Tudom nem valami nagyszerű, de nekem kellett és örültem, hogy megtaláltam amit kellett és kicsit én is dolgozhattam rajta.