2013. december 28., szombat

fenyő és egyebek

Mint említettem már, nem volt itthon fenyőnk.
De volt fenyő a gyülekezeti teremben, anyukáméknál. Aztán ünnep után elvittük a gyerekeket a mallba, ott is láthattak nem is egy fenyőt.


S technikából is készített a legnagyobb egy karácsonyfát mozik technikával.


Technikából nem mondták meg az iskolából, hogy konkrétan mit készítsünk, csak vigyünk különböző technikával készített munkákat. Hát igyekszünk...
Ez a (két szálas) nyaklánc is technika vizsgára készült:


Rajzból ez a szép tarsoly, vagyis a minta kiegészítése:

Ó, és a rajzolás!
A legkisebb is nagyon szeret rajzolni. letörölhető mágneses lapra, de lapokra is.


S még pár fiús rajz, ami nem minta alapján készült, csak úgy, fejből, s én nagyon örülök nekik.


Újra itt vagyok!

Jó volt egy előre be nem tervezett szünetet tartani.
Úgy éreztem az elmúlt időben, hogy nem tudok nyugodtan írni, csak itt-ott jutna idő írni pár sort, feltenni pár képet úgy futtában. Lehet ezután csak így fogok írni, itt-ott egy kicsit, mert bár jó volt a szünet, de ha így folytatom, nem marad nyoma az elmúlt időnek. Pedig azért néha jó visszanézni...

Egyszerű karácsonyunk volt. Mióta gyerekeink vannak először nem állítottunk fát. S láttuk, hogy nem a fa teszi az ünnepet.

A gyerekek nőnek. Ezt leginkább a legkisebben látom. Már legtöbbször mondatokban beszél. "Apa bontsd ki nekem!". "Anya mesélj nekem!". Igen, az olvasd-ot felváltotta a mesélj s ő is mondja: "egyszer volt..." Szereti a böngészőket, van belőle jó pár, azokból is vannak kedvencek. Nagy kedvencei Marék Veronika Boribonos könyvei, amelyekből ritkán olvasok, inkább mesélek.


Ha mindenkinek dolga volt, a nagyobban tanultak a legkisebbnek csak Anya kellett, nekem halaszthatatlan dolgom volt a konyhába, akkor a kicsi felállt egy székre az asztal mellé s ott mindent megnézett, megfogott, megkóstolt. Ha akartam néhány nyugodt percet, le kellett foglalnom valamivel. Pl. így:


Az elsős olvasókönyvhöz tartozó játékokkal az 5 éves szívesen játszik.


Már egyre többször látom, amint egyedül olvas egy-egy szót, címet és nagyon szeretne már tudni olvasni, mert most még mindig mások segítségére szorul, ha egy-egy történet, könyv nagyon érdekli. De azt is látom, hogy komoly munka neki az olvasás, hamar elfárad. Persze nem unszoljuk, siettetjük. Különleges időszak az, amig felolvashatok a gyerekeknek. Magam is gazdagodok.

2013. december 13., péntek

December


Benne vagyunk már jól. Készülök már napok óta pár sort írni. A decemberi rajzot még év elején megrajzolta az egyik gyerek. Mert szép ez a hónap és kissé rövidnek tűnik.

Tanulunk és játszunk. Minden nap eszembe jut, hogy jövő hónapban vizsgázni kell a gyerekeknek. Új iskolában, új tanárokkal. Nem szeretem a vizsga előtti heteket. De túl éljük. A gyerekek nem stresszesek én se nagyon (még).

Közben készülünk a karácsonyra. Nem nagyon, de úgy csendesen. Adventi naptárunk bár egyszerű, a gyerekek élvezik, annak ellenére, hogy nem csak kapnak, illetve feladatokat is kapnak.
Csak ebben az évben figyeltem fel jobban a Jessze fára. Gondoltam arra, hogy most adventben minden nap kövessük nyomon az Ószövetségben Isten ígéreteit a Messiás születéséig. De aztán mégsem tesszük ezt napi rendszerességgel (talán jövőre időben eltervezem), de emlékezünk a várakozásra mely végighúzódik az Ószövetségen, amúgy is mostanában az Ószövetséget olvassuk a gyerekekkel. Emlékeztetjük magunkat arra is, hogy Jézus újra eljön, mint király. Ezért nincs Télapó, se angyal, se Jézuska. De ajándék azért van, és a gyerekek nem lennének gyerekek, ha nem várnák. S én pedig az ő örömüket.

A nagyobb nem teheti meg azt, amit  a kisebbekkel megtehetünk, mert több a tanulnivalója és kevesebb ideje van azt tenni amihez kedve van.  A középsők időnként rákattannak valamire és akkor napokig mindig előkerül, akár úgy is, hogy a rendszeres tanulás kicsit háttérbe szorul egy kis időre, hogy aztán új lelkesedéssel álljanak hozzá újra.
Ilyen volt a rajzolás minta után. Most mikor erről írok, már lecsengett a nagy lelkesedés, mert más került előtérbe. Ötletek innen.






A következő már a hatodikos tankönyvből van. Nem kis munka volt de nem tudom mi ebben a vizuális nevelés. Lehet ezek után a gyerek jobban meg fogja figyelni a város régi épületeinek oszlopfőit?


Aztán időnként kedvet kapnak a színezőkönyvekhez is.


Jó lenne valaki szakmabelivel tanácskozni rajz témában. De addig is a rajzolás marad az egyik legfelűdítőbb tevékenység. A szabad rajzok pedig ... hát azok nagy kincsek a hozzájuk fűzött magyarázatokkal együtt.

Készült sapka hulladék fonalból. Ötlet innen.


Ablakot is díszítettünk.


Képeslapokat szeretnék még készíteni a gyerekekkel, nem tudom mikor, azért is, mert be lehet mutatni technikából.

Nem maradhat el ebben időszakban a mézeskalács sütés sem. Eddig csak egy adag készült s menten el is fogyott.

Téli és karácsonyi dalokat hallgatunk, énekelünk. Persze nem csak.

Most ennyi.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...