Úgy éreztem az elmúlt időben, hogy nem tudok nyugodtan írni, csak itt-ott jutna idő írni pár sort, feltenni pár képet úgy futtában. Lehet ezután csak így fogok írni, itt-ott egy kicsit, mert bár jó volt a szünet, de ha így folytatom, nem marad nyoma az elmúlt időnek. Pedig azért néha jó visszanézni...
Egyszerű karácsonyunk volt. Mióta gyerekeink vannak először nem állítottunk fát. S láttuk, hogy nem a fa teszi az ünnepet.
A gyerekek nőnek. Ezt leginkább a legkisebben látom. Már legtöbbször mondatokban beszél. "Apa bontsd ki nekem!". "Anya mesélj nekem!". Igen, az olvasd-ot felváltotta a mesélj s ő is mondja: "egyszer volt..." Szereti a böngészőket, van belőle jó pár, azokból is vannak kedvencek. Nagy kedvencei Marék Veronika Boribonos könyvei, amelyekből ritkán olvasok, inkább mesélek.
Ha mindenkinek dolga volt, a nagyobban tanultak a legkisebbnek csak Anya kellett, nekem halaszthatatlan dolgom volt a konyhába, akkor a kicsi felállt egy székre az asztal mellé s ott mindent megnézett, megfogott, megkóstolt. Ha akartam néhány nyugodt percet, le kellett foglalnom valamivel. Pl. így:
Az elsős olvasókönyvhöz tartozó játékokkal az 5 éves szívesen játszik.
Már egyre többször látom, amint egyedül olvas egy-egy szót, címet és nagyon szeretne már tudni olvasni, mert most még mindig mások segítségére szorul, ha egy-egy történet, könyv nagyon érdekli. De azt is látom, hogy komoly munka neki az olvasás, hamar elfárad. Persze nem unszoljuk, siettetjük. Különleges időszak az, amig felolvashatok a gyerekeknek. Magam is gazdagodok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése