1. "Ezernyi ajándék" . Számomra meghatározó volt ez a könyv. Mióta olvastam, nekem is van amolyan "örömfüzetem" vagy hálanaplóm. Annyi szépség vesz körül, s ha számba vesszük szebb lesz az életünk. A szerző Áthoszi Nikodémus szavait idézi: "Valahányszor valami kellemeset és vonzót látsz Isten teremtményeiben, ne hagyd, hogy figyelmedet egyedül ezek kössék le, hanem mellettük elhaladva fordítsd gondolatodat Istenre, és mondd: "Ó Istenem, ha teremtményeid ily szépséggel, gyönyörűséggel és örömmel teljesek, mennyivel inkább teljes vagy Te Magad, mindennek Teremtője, szépséggel, gyönyörűséggel és örömmel." (Ennél kicsit többet olvastam fel hallgatóimnak :) ).
2. "Titkos kert" - a könyv befejezését hallgattuk meg s kíváncsi kérdéseinkkel beszéltettük a felolvasót.
3. "Felhők szigete" - érdemes volt előszedni s felolvasni belőle egy részletet a számháborúról, mert egyik testvér azóta azt a könyvet bújja s az előbb hangosan nevetett az olvasottakon.
4. "A berni csoda" - muszáj volt keresni és találni valami focis könyvet, mert egyeseknek a foci a megunhatatlan. Szép volt a felolvasás.
5. "Az enyém vagy" - legkisebbünk újra egy Max Lucado könyvet választott. Nem tudom, kié volt a nagyobb öröm, a felolvasóé vagy a hallgatóé? "Értékes vagy! Nem amiatt, amid van, hanem amiatt, aki vagy. Mert az enyém vagy! Szeretlek! Ezt ne felejtsd el kis barátom!" - mondta Éli, a fafaragó mester Pancsinellónak, a famanónak. Jó lenne ezt belekiáltani minden gyermek, kamasz és felnőtt szívébe! És soha nem elfelejteni, az ember értékét Teremtője adja s nem amit összeharácsolunk, nem az, ha nekem is van legalább annyi, legalább olyan, mint a másiknak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése