2017. szeptember 8., péntek

Új tanév

Bármennyire is szeretjük a vakációt, azt, amikor azt tehetjük, amihez kedvünk van, nem tudjuk az időt megállítani. Számunkra is véget ért a nyár, ami nem mindenben úgy alakult, ahogy szerettük volna. Nem fogjuk elfelejteni ezt a nyarat nem csak a kellemetlen dolgok miatt, hanem a kölyökkutya miatt is, akit egyik szomszédunk hozott nekünk faluról. Nem fajkutya, de kutya. Szép, játékos és megszerettük - talán ez a legfontosabb.


Ezen a nyáron volt pihenés, volt kirándulás, voltak vendégeink, láttunk szivárványt a házunk felett, volt fagyizás, vásároltunk könyveket - ez nálunk mindig ünnep, sokat olvastunk és minden nap volt minek örülni.

Szeptember elsején kezdtük mi is a tanulást itthon, mind a négy gyerekkel. Legnehezebb azt  hiszem nekem lesz jól megszervezni a napi 24 órát. Olyan nekem a sulis időszak, mintha lenne munkahelyem, csak hát itthon vagyok és reggeltől estig program van.
Az egyik nagy örömem, hogy szinte minden nap délben együtt ebédelhetünk az egész család. Nagyon jó együtt ülni körül az asztalt. Ez egy fix program, akkor ebédelünk amikor Apának ebédszünetje van. Előtte tanulunk. Ebéd után van egy kis pihenő, szünet, "én"idő vagy épp a sűrgős nem tanulós dolgok elrendezése. Aztán még kinek kevesebb, kinek több tanulás. Mivel kutyánk is van -a gyerekek kívánságára, a kutya gondozása, etetése, sétáltatása továbbra is a gyerekek feladata. A reggeli felkelést szeretném még egy kicsit előbbre hozni és az esti lefekvést is, szükségszerűen.

A bullet journalomat használom az iskolai dolgok nyilvántartására, vezetésésre. Ez azért jó, mert itt van benne minden, és könnyen átlátható a számomra nem csak a napi sulis, tanulással kapcsolatos dolgok, de minden egyéb is. Meglátom mennyire fog ez beválni.

Így hát elindultunk, egy tizedikes, egy ötödikes, egy harmadikos és egy iskola előkészítőssel.
Erre a tanévre mottóul egy bibliai idézetet választottunk, a 119. Zsoltár 66. versét a revideált fordítás szerint: "Taníts engem az ismeretre és a helyes felismerésére, mert hiszek parancsolataidnak".

Akik erre jártok, kívánok nektek áldott tanévet, kitartást és örömet a tanulásban.


2017. július 12., szerda

Vakáció!

Számunkra az év legszebb időszaka az, amit úgy hívunk, hogy vakáció vagy iskolai szünet.
S mert most újra vakáció van, hát nagyon örülünk. Ez a pihenés ideje, ami azt jelenti, hogy sokkal több idő jut olvasásra, játszásra és azzal lehet foglalkozni, amihez leginkább kedvük van. Aztán itt vannak a talákozások, mikor mi megyünk vagy hozzának jönnek. És úgy tapasztaljuk, hogy  a vakáció rövid és gyorsan telik.
A legnagyobb még ebben a hónapban jár angolórákra, mert ehhez volt kedve. S mi szülők nem akartuk ezt az örömét elvenni.
A három nagyobb egy-egy hétre meg kellett tervezze a menüt, amit megbeszélünk és kicsit hozzá igazítunk az én egészséges, kiegyensúlyozott, évszaknak megfelelő táplálozási nézeteimhez, ha szükséges. A saját hetén mindegyik gyerek korának megfelelően -jobban mint máskor- hozzájárul az ételek elkészítéséhez is. Úgy-e nem kell részletezzem milyen sok gyakorlati haszna van ennek? Különös kiváltságban van részünk, gyakran együtt eszünk az egész család délben is, s ez azzal jár, hogy viszonylag pontos időre kell elkészüljön az ebéd, ami jó alkalom a gyerekeknek is a tervezés, szervezés gyakorlására. Szóval ez egy kis életre nevelés. Szép és érdekes, fel- és átértékelődik a konyhában végzett munka, megértik, hogy amit eszünk, iszunk hatással van ránk, nem mindegy mit teszünk a szánkba és persze kiderül, hogy nem vagyok pótolhatatlan, mert itt ügyes gyerekek laknak. Jobban megismerjük egymást és sokat tanulunk az egészséges táplákozásról. Már két ilyen hét van mögöttünk és még van egy.
Újra sokat olvasok.  Nem magamnak olvasok, hanem a legkisebbiknek. S most újra olyan szép könyvek kerültek sorra, mint pl. "Az élet játéka". Ez is pihentető, kiváltságos időtöltés, bár sokszor számbaveszem, mi más hasznosabbat csinálhatnék, míg aztán észbekapok, hogy most ez a leghasznosabb, így adni magamat gyermekemnek. Néha megkérdezi mit jelent egy-egy szó, pl. ma egyik ilyen a "habozott" volt. És olyan jó így együtt olvasni!
Hosszú lenne itt mindent megosztani, s nem is ez a célom.
Az élet szép. Isten jó hozzának. S a nehézségek elmúlnak, az örömöket pedig szívünkbe zárjuk.


2017. február 2., csütörtök

Újabb félév van mögöttünk

Valaki egyszer azt mondta, hogy az otthontanulás állandó változás. Tapasztalataim szerint is így van, minden év más, változok én, változnak a gyerekek.
A legnagyobb már gimis. Nagyon szépen vette az akadályokat.
A középsők 4 ill. 2. osztályosak. Nagyobbak. Velük mindennap leülünk együtt tanulni, de egyre többször egyedül tanulnak, itt vagyok és mindig szívesen segítek. Tanulják hogyan kell keresni, ha valami érdekli őket. Jókat lehet beszélgetni. Szívesen segítenek egymásnak, nem csak ők ketten, hanem mind, hisz mindenkinek van erőssége. A legkisebb, aki még óvodáskorú igyekszik felzárkózni. Nekem soha nincs időm unatkozni. Tanulom én is jobban tervezni, szervezni az időmet. A boullet journal nagy segítségem ebben. Próbáljátok ki! Bármilyen füzet megteszi, s egy írószer. A cirkalmak, díszitések már csak ráadás, kedvtelés, ha valakinek ez jelent örömet. Nekem főleg az átláthatóság, követhetőség, szervezettség.
Vissza nézve a kisebbekkel kicsivel több, mint fele annyi időre volt szükségünk az anyag átvételére, mint ha iskolába járnának. Ebben benne van, hogy még egy nyelvet pluszban tanulnak. Ez nem azt jelenti, hogy az iskola rossz, hanem, hogy itthon máshogy lehet haladni az anyaggal, sokszor könnyebben, gyorsabban. Lehet figyelni és kihasználni a gyerek spontán érdeklődését, nem kell azt mondani, hogy "erre most nincs idő", "ez két év múlva lesz tananyag". Így a másodikos kevesebb, mint öt perc alatt megértheti mi a hatványozás, reggeli közben, nem kell hozzá csak érdeklődve kérdező gyerek, lelkes anyuka, egy cetli és egy ceruza. Úgy szeretem ezeket a pillanatokat! Mert azért van nehezebb is. De hol nincs? Milyen cél az, amiért nem kell küzdeni, kitartóan haladni előre, megállni, visszalépni, újra nekifeszülni? Közben pedig meglátjuk az igazi értékeinket, magunkat, Isten kegyelmét és formálódunk, alakulunk, míg elérjük a célt.
Most épp a gyógyulás útján járunk, nagyon lassan, hisz az otthontanulók sem búra alatt élnek, ők is megbetegedhetnek s ilyenkor nyugodtan pihenhetnek, gyógyulhatnak. Nekem félig olyan ez a nap, mintha szabadnapom lenne félig, hisz csak a közös tanulás maradt ki. De a tegnapi már kevésbé volt kedvemre való, mert hol egyiknek, hol másiknak mértem a lázát, melegítettem sót, ahogy ilyenkor lenni szokott.
Szóval a tárgyi tudásom kívül is nőttünk s ennek örülök.
Új lelkesedéssel tanulunk újra, mert egy gyorsan tovaröppenő második félév után ott a nyár, a szabadság, a megkötöttségek nélküli tanulás, nem is tanulás, az élet!




Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...