2010. november 27., szombat

Vakációs hét

Nagyon jó volt ez a vakációs hét. Először úgy gondoltam, két nap lesz csak szabad, aztán tanuluk egy kicsit, de végül csak pénteken volt egy kis tanulás és ma egy kis matek. Nagyon jó volt lazítani. Míg én a dolgaimat rendeztem, pihentem, anyósom vigyázott a gyerekekre, főzött, itt volt, így nem volt gond, ha este nem értünk haza lefektetésre. Nem szeretném, hogy ez gyakran ismétlődjön, de egyszer egy fél évben nekünk is jó volt. Amúgy egész felborult a megszokott itthoni rend. Én is másképp látom a munkámat.

A gyerekek sokat játszottak együtt, Anita  sokat olvasott. Igazán örülök a MEK és DIA oldalain elérhető könyveknek és annak is, hogy újra megy a nyomtatónk, mert nem szeretem ha a gyerek órákat ül a képernyő előtt. A Virágtól kapott sakkos linknek is örültem, játszottunk is gyalogcsatát. Ma a helyi magyar iskolában játszóház volt, oda is elmentünk.
A héten magkaptam a rajzos feladatokat is amiket el kell készítsünk a félév végére. Ennek is örülök. Jó reménységgel fogunk hozzá.
A héten volt alkalmam kicsit beszélgetni a rajzköri tanárnővel a rajzolásról, kreativitásról, hogy mit is akar elérni a gyerekekkel. Az egyik fontos dolog, ami bennem maradt, a beszélgetés után, hogy egyik célja az, hogy a gyerekek szabadnak érezzék magukat amikor rajzolnak, mert ott a rajzlapon bármi és minden lehetséges. S ezt nem könnyű megértetni a gyerekekkel, hogy nem kell választóvonal a föld és az ég között, hogy az autónak lehet lába, a fának ruhája... Szóval nem valósághű ábrázolásra tanítja őket, mert szerinte arra ott a fényképezőgép. Aztán úgy érzem, szereti a gyerekeket. És a terem is szép, mindig megállok megnézni a gyerekek alkotásait... És e beszélgetés nyomán elhatároztam hogy eltűntetem a házból azokat az innen-onnan kapott színezőket, amiknek mind a két oldalán úgyanaz a rajz van, csak az egyik kiszínezve már, hogy a kicsi gyerek lássa, hogy a háztető piros kell legyen, a fa törzse barna meg ilyenek. Sose szerettem őket, de most megértettem, hogy ezek kiölik a kreativitást. És nagyon szép összhatása van a négyéves által színezett lapnak, ahol a királylány arca lila, a másikon meg a sárga ruhához kék arc került. Hogyan is lehetne megőrizni a kisgyerek kreativitását? Előbb-utóbb csak reálisabbak lesznek a rajzok a színek. De miért és hogy jut el oda a gyerek, hogy azt mondja: ezt nem tudom lerajzolni? Nekem sok gondom volt a rajzzal az iskolában, nem szerettem, és nem is tanítottak sokat. De egyszerűen kétségbe estem mikor 13 évesen játszóteret kellett rajzolni gyerekekkel, mert én nem tudtam gyerekeket rajzolni...
A hét különlegessége, hogy csak úgy magától a négyévesünk megtanult vágni ollóval, ragasztani. És nagyon komolyan vette ezt a munkát. Öröm volt nézni, ahogy vágott, ragasztott. És ezzel sok új tevékenység lesz elérhető számára.
Egyre gyakrabban történik meg, hogy a két kisebb együtt olvas vagy hogy Csenge olvas Balázsnak.
Olyan jó látni őket így. Itt épp a Téli böngészőt olvassák. Szeretem ezeket a nagy szavak nélküli képeskönyveket, mindig lehet valami újat felfedezni bennük, mesélni belőlük.

2010. november 22., hétfő

Lazítás

Kicsit úgy érzem, csendben kell lennem. Sok mindenen gondolkoztam az elmúlt héten s még nincs vége...

Ezen a héten kicsit lazítunk. Itt van anyósom, így sokat leszek házon kívül, elrendezni ezt-azt, elmenni oda, ahová a gyerekekkel nem indulnék el. Amikor az iskolákban vakáció volt, mi tanultunk, kevesebbet, mint máskor, így most bár nem tervezem teljesen tanulásmentesre a hetet (létezik ilyesmi?), de sokkal kevesebb anyagot veszünk át, lesz bőven pihenés, könyvfalás (olvasás) és játék. És még meglátjuk mi.

2010. november 21., vasárnap

Vasárnap

Szeretem az URat, mert meghallgatja könyörgésem szavát. Felém fordította fülét, ezért őt hívom segítségül, amíg csak élek. Zsoltárok 116: 1-2

2010. november 17., szerda

Mézeskalács

Elkészítette Anita az Olvasókönyvében leírt recept szerint a mézeskalácsot. A nyújtásnál kellett segítsek, mert kicsit kemény lett a tészta. De finom volt, fele el is fogyott, felét meg gyorsan dobozba tettem, azzal a gondolattal, hogy majd később (estleg az ünnepekkor) elővesszük. A tapasztalat viszont más: a süti dobozban való (szem előli ) elrejtésének egyetlen haszna, hogy másnap van mit elővenni amikor a gyerekek kérik a tegnap sült sütit. Következőleg a tavaly már bevált recept szerint sütjük a mézeskalácsot. Hátha a díszítésig is eljutunk.

2010. november 14., vasárnap

Vasárnapi gondolatébresztő

Mózes 5. könyvéből:
Őrizkedj azért, és vigyázz nagyon magadra, hogy meg ne feledkezz azokról, amiket saját szemeddel láttál; ne vesszenek el emlékezetedből egész életedben! Ismertesd meg azokat fiaiddal és unokáiddal is; azt a napot, amelyen ott álltál Istened, az ÚR előtt a Hóreben, ahol ezt mondta nekem az ÚR: Gyűjtsd össze a népet, hogy meghallgassa igéimet, és tanuljanak meg félni engem mindig, amíg csak a földön élnek, sőt tanítsák meg erre a fiaikat is. 5 Mózes 4:9-10

Halld meg, Izráel: Az ÚR a mi Istenünk, egyedül az ÚR! Szeresd azért az URat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből! Maradjanak a szívedben azok az igék, amelyeket ma parancsolok neked. Ismételgesd azokat fiaid előtt, és beszélj azokról, akár a házadban vagy, akár úton jársz, akár lefekszel, akár fölkelsz! Kösd azokat jelként a kezedre, és legyenek fejdíszként a homlokodon. Írd azokat házad ajtófélfáira és kapuidra! 5 Mózes 6: 4-9

2010. november 13., szombat

Szombat

Gyönyörű napos idő volt ma. Ezért elmentünk az állatkertbe.


Délután még biciklizésre is futotta a parkban, lányok az apjukkal.

Aztán elkészült két babzsák is. Már rég tervbe volt, Erika bejegyzése tettre sarkalt, most vagy soha- egy szakadt, kinőtt gyereknadrágot használtam fel. Örültek a gyerekek. Nagyon jól lehet vele játszani.


És kipróbáltuk a falevelek tartósítását, ahogy Virágnál olvastam. Megolvasztottunk egy gyertyát és belemártogattuk a tegnap gyűjtött leveleket, miután egy napot könyvben voltak lenyomatva. Szépek lettek.


Ui.: Köszönöm mindenkinek a megosztott ötleteket. Szép vasárnapot mindenkinek!

2010. november 12., péntek

Pasztellkréta

Még nem láttam, használtam ilyet, de azt hiszem pasztellkréta a neve. Ideje volt legalább kipróbáltatni. Olyan mint a kréta, de lapra kell vele rajzolni.



Nem is tudom, hogy "kell" használni, nekünk az ujjunk is bevált, na meg szalvétát is használtunk, gondolom ecsettel is lehet hátteret adni. Nagyon érdekes.


Gondolkozok, hogy lehet ezt kombinálni filccel vagy még temperával is...
Jó, hogy van mit felfedezni, mit kipróbálni, miről tanulni...

2010. november 10., szerda

Akinek nincs

az keressen, kutasson, kérjen, vegyen (vásároljon), és ne adja fel amíg nem talál.
Valahogy így voltam a rajz és technika tantárgyakkal. A tanmenet nem sokat mondott nekem. Így mankóként megvettem Szegeden a 3. osztályos tankönyvet a Nemzeti Tankönyvkiadótól, gondoltam ez legalább egy átlagos tankönyv (ez nem sértés akart lenni, nem ismerem a Mo-i tankönyvkiadókat), segít majd a tanmenet megértésében. Aztán itthon átlapozva inkább rajznál volt egy olyan érzésem, hogy valamit tanulhattak a gyerekek az előző években, amit én nem tudok. Így beszereztem az hiányzó két tankönyvet is. Olyan "mankóknak", mert a művészeti nevelésem enyhén szólva hiányos. A tehnikai rajzig szinte semmire nem emlékszem a rajzórákról. Technika nekünk nem volt, hanem kézimunka óra, amikor a lányok gombot felvarrni, beszegni, kötni, hímezni, makramézni tanultunk- nagyon jó órák voltak. De hát a technika?!


Érdekes lesz: Mozaik tanmenet és NT tankönyvek.  De legalább van jó néhány ötlet, képekkel, leírással. Mert ha nálam nem terem annyi ötlet, mint másnál, legalább keressek míg találok. És én magam is élvezem, hogy tanulhatok. Azt hiszem intenzíven fogunk rajzolni és technikázni a következő napokban, főleg ha ilyen esős idő lesz.
Tegnap kipiáltuk a füzet készítést (bár lesz repeta).

Ma az első osztályos technika könyvből merítettünk. Gyúrmázás volt a délutáni program, korhatár nélkül.
Eddig csak olvastam az otthon elkészíthető só-liszt gyurmáról. Ma kipróbáltam, a főzött változatot (recept a netről - kis módosítással persze). Nagyon jó lett. Volt egy kis régi piros ételszínezékem is, abból tettem bele, és rószaszínű gyurmánk lett. Szerintem ez sokkal jobb állagú, mint a bolti. Miért is nem próbáltam ki eddig?!

A kicsik asztala:


Anita gyöngyöket is készített az állatok, gyümölcsök mellé, kivájással tálat és felépítéssel ezt az edényt, amit kiszáradás után meg akarunk festeni.


És: nagyon jó együtt és egymás mellett dolgozni.

Most már van néhány ötletem. Csuda jó dolgokat lehet készíteni a só-liszt gyurmából, ajándékba vagy akár karácsonyfára is. (Csak két ötlet, de van több is a neten: itt és itt, gyurma recept is van több féle, lehet válogatni.)
Végül: talán a "Gyurmázás" cím illett volna e bőbeszédű bejegyzéshez.

Két hónapja

tanulunk itthon. Nem kevés idő ez! Vagy inkább sokat lehet tanulni, változni ennyi idő alatt. És még mindig úgy érzem, nagyon az elején vagyunk, sok változás áll még előttünk.

Ami jól rögzült: 
- a heti igevers tanulás. A konyhában vannak kiragasztva a tanulandó igeversek. Igeversek, mert mindig kettő van kitéve: az elmúlt heti, amit már tudunk fejből, de ismételünk és amit most tanulunk. Általában minden közös étkezéskor elmondjuk őket, tehát legalább napi 3 alkalommal, de aki késik az asztaltól az elmodja egyedül, a többiek hallgatják, néha pedig csak úgy, az elmondás öröméért is elmondják, meg egymásnak felmondják.
- a déli pihenő előtti felolvasás. Most a "Minden napra egy kérdés" és a "Tip meg a lámpája" c. könyv 'fut'. És persze a kicsinek is kell valami maga által választott könyvből olvasni vagy mesélni.
-este közös imádkozás és olvasás. Most épp a "Mesélő Biblia".
-heti egy vers a középsőnek, amibe a kicsi és a nagy is bekapcsolódik (részben).

Néha elmarad a reggeli bibliaolvasás, imádkozás, éneklés, beszélgetés. Ezen valamit változtatni szeretnék. Az a rossz amikor reggel el kell menjek valahová és nem jut erre is idő. A reggeli imádkozás azért maradt reggeli utánnra, ami nálunk általában 9 órakkor van, mert a  kicsik kicsit később ébrednek, a nagy meg korábban, aztán nem mindegyik egyformán bírha az éhséget. Próbáltuk reggeli előtt is tartani a reggeli csendességet, de akkor a gyerekek is siettek, elmaradt az éneklés. 

A tanulás. Általában este már leírom neki, mit kell átvegyünk következő nap. Így ő reggel neki is fog. Nem sikerült lemérni napi hány órát tölt tanulással. Ha jó idő van, kimegyünk 1-2 órára dél körül. A reggeli és a csendesség megint egy elég hosszú szünet. Néha besegít a konyhába is. A délutáni pihenő (felolvasás) fél óra. Míg a kicsi alszik atvesszük a nehezebbet, amihez segítség kell, ilyenkor tanuljuk a románt és angolt is. Amire igyekszek: 5 után ne legyen semmi tanulás, javítás. Jó lenne ezt levinni 4 órára, de van, hogy valami miatt délelőtt túl hosszú szüneteket tartunk. Amire figyelek: napos időben kint kell lenni a napon! Esős időben meg ülhetünk a  könyv mellett. Azt hiszem nagyjábl időben vagyunk az anyaggal. A rajzot és technikát eddig halasztottuk, a következő hetekben remélem behozzuk, a lányok örömére.

Játszás, szabadidő. Néha kevés, illetve olyan jól játszanak együtt, hogy szinte nehezemre esik szólni, hogy tanulni kellene. Sok a szerepjáték, eljátszodják, amit olvasnak és megpróbálják a kicsit is rábeszélni, hogy vállalja egyik szereplő szerepét. Kapott Anita egy sakktáblát. Ezt szeretném gyakorolni vele (én, aki magam is alig tudok játszani- de tanulni nem késő). Sok a rajzolás, színezés. Határozottan jó hatása van annak, ha egyes játékok és a zsírkréták is el vannak téve, mert azt kérni kell, nem unják meg. Az oo-s konfikon mondták többen is, hogy van a házban egy doboz vagy szekrény, ahol olyan játékok vannak, amelyekkel a kisebbek csak akkor játszhatnak, amikor a nagy(ok) tanul(nak), vagy amikor a szülő odaadja (pl. lehet jutalom is). Én is belátom ennek szükségességét és alakul a kis szekrény. A zsírkrétát is elteszem, de ha kérik bármikor odaadom, azzal a feltétellel, hogy amikor befejezték a rajzolást, hozzák vissza nekem, megelőzve azt, hogy megint összefirkálják a falat. A játékos tanulás is szabadidőnek számít - főleg a kicsik így tanulnak. Nem lehet és nem is kell olyan határozott határt szabni a tanulásnak és játszásnak. Hisz játék közben nagyon sokat tanulnak, figyelni egymásra, betartani a szabályt, összeveszni és kibékülni. Ami kicsit nehéz: a fiú-lány játék összehangolása. A kicsi sokszor panaszkodik, hogy nem akarnak vele játszani, a játszani alatt értsd: autózni, labázni.

Ennyi elég is mostanra.

Technika

Kicsit mellőztük a  technikát és rajzot. Mármint elvégezni azt, ami elő van írva a tanmenetben.

Anitát tanév elején beírattam a Gyerekpalotába rajzkörre. Hetente egyszer megyünk oda. Szereti. Kis csoportba dolgoznak, 8-10 gyerek van együtt egy bő órát, legtöbb másfél órát. 

Tegnap a technika óra számlájára füzetet fűzött, A5-ös méretben. Előkészítette a lapokat, a borítót, lyukasztott, fűzött, és ki is díszítette a borítót.


Nagy sikere lett a füzetnek, mert Csenge is nagyon szeretne egy ilyen füzetet. S mivel nemsokára szülinapja lesz, hát egy ilyen kézzel készített ajándékot fog kapni.

2010. november 7., vasárnap

Vasárnapi gondolatébresztő

128. Zsoltár
Zarándokének. Salamoné.
Ha az ÚR nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők.
Ha az ÚR nem őrzi a várost, hiába vigyáznak rá az őrök.
Hiába keltek korán, és feküsztök későn: fáradsággal szerzett kenyeret esztek.
De akit az ÚR szeret, annak álmában is ad eleget.
Bizony, az ÚR ajándéka a gyermek, az anyaméh gyümölcse jutalom.
Mint a hős kezében a nyilak, olyanok a serdülő ifjak.
Boldog az az ember, aki ilyenekkel tölti meg a tegzét: nem szégyenül meg, ha ellenségeivel van szóváltása a kapuban.

2010. november 6., szombat

Járkálós szombat

Nagyon fárasztó volt a mai sok járkálás-vásárlás. De néha ez is szükséges, és könnyebb a gyerekeknek cipőt, ruhát venni, ha együtt vagyunk, jó, ha van mellettük két felnőtt. Jó, hogy szép, meleg, napos idő volt. Jártunk a Dóm téren (Losonczy tér) is. Szerintem ez Temesvár legszebb tere. Mindig gyönyörködök a régi (nagyjából felújjított) épületekben.

2010. november 5., péntek

Kézimunka. Vagy technika?

Az egyik előnye annak, hogy többet vagyunk együtt itthon az, hogy a gyerekek részt vehetnek a házimunkában. Ez nem a gyerekek kizsákmányolása. Inkább egy lehetőség, hogy tanuljanak, fejlődjenek.
Szüleimnek nehéz gyermekkoruk volt, sokat kellett dolgozzanak. Engem nagyon kíméltek, alig kellett valamit mozdítsak otthon. Néha nem tudom, hogyan részeltessem gyerekeim az itthoni munka örömében. Mert öröm a gyereknek, ha valamit egyedül el tud végezni. Keresem a lehetőségeket, azt is, hogyan férheünk el egymás mellett a nem tágas konyhában. A sokat emlegetett gyúrmázásra is remek alkalom a sütikészítés.
Ma nem sütöttünk, mégis sütiztünk. Kekszszalámit készített a nagylányom. Én csak a recepttel segítettem be és a gázt gyújtottam meg, meg a végső formázásnál segítettem. Finom lett, nagyon finom. A jól sikerült munka örömével ettük. Estére el is fogyott.





Hozzávalók: 300 g keksz, 100 g vaj, 150 ml víz, 2 kanál kakaó, 150 g cukor. A kekszet összetörjük, a vízet, cukrot, kakaót felforraljuk, hozzáadjuk a vajat és mikor utóbbi elolvadt, a kekszre öntük, összekeverjük és szalámit vagy golyócskékat formázunk a kapott masszából.

E heti versünk Fésül Éva: Sündisznócska verse volt. Ezt a tavaly is tanultuk már, most felelevenítettük. Ez a szép kézimunka készült mellé:


Ötlet innen.

2010. november 4., csütörtök

Alakulunk

Ma telt napunk volt.
Itt most vakáció van. Mi is tartottunk két nap szünetet és a péntek is szünet volt, mert nem voltunk itthon. De mivel két hét késéssel vágtunk neki a tananyagnak és még lehetnek olyan napok, amikor nem tanulhatunk rendesen, ezért most újra tanulunk.

Matematikából a fejben számolást gyakoroltuk (a tanmenet szerint) és a tanmenetben tehnika órára adott ötletet is elvégeztük, vagyis készítettünk százas, tízes és egyes lapokat, és kiraktuk a műveleteket. Elég időígényes volt, de jó volt együtt dolgozni és lányom nagy kedvvel rakta ki a feladatokat.



Mindig csodáltam mások ötleteit, hogy kis apró, egyszerű dolgokat nagyszerűen felhasználnak a gyerekek tanításában. Úgy látszik lassan rám is ragad valami. Egy csokis dobozból a tartót -9 rekeszes- "valamire még jó lesz" gondolattal nem tettem a kukába. Hát így használtuk:



S hogy kedvet kaptak a válogatáshoz így folytattuk: (Balázsnak kezdetben igazi kihívás volt, de aztán jól belejött, gyakoroljuk majd mással is.)


Jó dolgom van, mert a szomszédban lakik Klári óvó, s ma nem csak feljött hozzánk, de ötletet is hozott. Csak lap, falevél és zsírkréta kellett hozzá. Utóbbi nem volt, mert egyszer mikor Balázs zsírkrétával rajzolta össze a falat, mindet kidobtam, ezért elmentünk venni, és most már külön, az oo-s fiókban tartom. A levelet a lap alá kell tenni az erezettel felfelé, és a zsírkréta oldalával többször végighúzni a lapon a levél fölött. Érdekes és szép volt:




A héten kaptak a kicsik egy kis, 15 darabos puzzlet. Nagyon tetszik nekik. Anita két évesen nem beszélt, de 50 darabos puzzlet rakott ki egyedül. A két kicsi nem mutatott nagy érdeklődést eddig a puzzle iránt. A héten viszont minden nap többször is kirakták ezt. Persze a nagyobb segít a kisebbnek, öröm nézni őket.


Már nem tudom hol olvastam a tangramról. Valami olyasmit olvastam, hogy fejlesz valamit és egyebek, de ez nem reklám volt, mert egy anyuka írta. Nekem nem volt ilyen. Most lett nekünk is egy. És érdekes.


Ez így szép volt. De még csak a kezdet. Mert még mindig csupa rejtély mit is fed a rajz és tehnika. De lassan kivilágosodik majd ez is. És abban is gyakorolnom kell magam, hogy a két kisebb gyereket a nekik megfelelő tevékenységel kössem le. Még jó, hogy a szabad játék ebben a korban a legjobb fejlesztő. Csak akkor van gond, amikor a fiú autózni, labdázni akar a lánnyal, aki épp babázik.

2010. november 2., kedd

Hosszú hétvégénk volt

A szurduki tó mellett töltöttük a hétvégét. Nekünk felnőtteknek volt "tefi találkozó", vagyis azok találkoztunk akik valamikor régen együtt jártunk ifjúsági órára.
Gyönyörű időt kaptunk, sok napsütéssel. Nagyon jó volt a levegőváltozás és főként a találkozások rég nem látott emberekkel. Jó volt emlékezni, és előre is tekinteni, hisz a jelenünkkel a jövőt építjük. A gyerekeknek meg jó alkalom volt talákozni másokkal, gyerekekkel és felnőttekkel, ma divatos szóval élve: szocializálódni. Nekem is érekes volt újra megfigyelni, hogy mindenki a maga módján tette ezt. Sokat voltunk kint, de a benti beszélegetéseken is mellettünk voltak a gyerekek. Szép és jó volt.
Rejtett tanulás a vakációban: Varga Katalin: Én, te, ő.


Ez is játszva tanulás:


A gyerekek számára a nap fénypontja: kavicsdobálás, kis és nagy csobbanások. Velük kicsit én is gyerekké lettem, csak rólam nincs kavicsdobálós kép.


S ez is hétvégéhez tartozik, akkor is ha hét elején került sor rá:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...