Megvolt

tegnap a vizsga. Köszönöm mindenkinek aki gondolt ránk és imádkozott értünk.

Csütörtökön, pénteken már izgultam, közben még rájöttem, hogy ezt meg azt kellene még gyakorolni, hogy teljesen megfeledkeztem a tollbamondásról. Anita azt mondta, nem izgul. És hát miért is izguljon, nem kell félni, csak felmérik mit tud, kérdzik és ő válaszol.
Péntken zsemlét sütöttem útravalóul és sütit. A kicsiket elvállalták a szüleim.
Jó havas  utat fogtunk ki menet, de Isten volt a mi oltalmunk. Időben érketünk és szeretettel fogadtak. Megismertük a kedves tanító nénit.
És akkor mondjam el a lényeget, hogy nagyon jól ment a vizsga, jó osztályzatot kapott Anita.
Felmérőket írt, szóban felelt, sorban mindenből. Aztán megbeszéltük a jövő félévi anyagot. Jót beszélgettünk. Meleg teát kaptunk és ebédet is. (Ez igazi finom meglepetés, amolyan ráadás volt).
Nagyon hálás vagyok Istennek a tegnapi szép napért, akkor is ha kicsit fárasztó volt.
Visszanézve az van bennem, hogy az otthonoktatás járható út.
Nem csináltam mindent jól, sőt van amiben nem vagyunk elég jók, pl. a környezet, ebből első félévben a suliban heti két óra van, a másodikban heti 3 óra van. Ismétlésnél láttam, hogy nem tanultunk meg mindent jól. Ezen még gondolkozom, hogy legyen érdekesebb és hatékonyabb a második félévi anyag megtanulása.
Nagyon jó volt az elmúlt félév és a vizsga arra, is, hogy a jövőre nézve még inkább hozzánk szabjam a tananyagot, a tanulást és jobban éljek a itthon tanulás adta lehetőségekkel. Mert lassan látom, megismerem mi az erőssége a gyerekemnek és hol kell több segítség, bátorítás. Változtatni szeretnék ezt-azt. Át kell gondolnom mit és hogyan tovább. Az előttünk álló hét nem lesz teljesen vakáció, de egy lazább hét lesz, pihenéssel, játékkal, sok olvasással és remélem a lányok két hete tartó köhögése is elmúlik már, mert a fiú is három hétig köhögött majd elmúlt neki. Közben én készülök, mert azért munka ez az otthontanulás gyereknek és szülőnek is. De megéri!