2013. március 28., csütörtök

Végre :)

Az elmúlt héten egy nap


azt láttam, hogy fiam csak úgy, megpróbál olvasni. Tudtam, most már közeledünk a cél felé... Persze nem a Boribonos könyvekre kíváncsi, ami szerintem neki való olvasmány, hanem egyéb, szerintem nehéz szavak, szövegek érdeklik. De nem baj. Még nem tanultunk minden betűt. És visszaálltunk szépen a Játékházra. A kis b és d látom kicsit gondot fog okozni, mondja is, hogy összekeveri őket, pedig csak a d betűt tanultuk, de ismeri a b betűt is, amin nem csodálkozok ennyi olvasó mellett. Remélem sikerül megbirkóznunk ezzel a nehézséggel. Látom a "k" kiejtésére is figyel olvasáskor, ez is komoly munka lesz, de egyre inkább érzi, hogy különbséget kell tennie a két hang kiejtése között, néha nagyon jól sikerül. Ezért remélem, hogy fog jobban is menni. Persze sok idő, játék, türelem kell hozzá, de hát nem kerget senki. Ennek a b-d dolognak akarok utána olvasni, hallottam-olvastam már régebb erről, de most más, mert nekünk aktuális.

Szóval örülök, olyan ez, mint egy áttörés, amikor a gyerek nem csak az ábécés könyv betűit betűzi, hanem mást is, aztán bármit, mert kitárul előtte a világ.

2013. március 22., péntek

Ma mit főzzek?

Egy nagy kihívás ez újra meg újra.
Nem vagyok konyha tündér.
Az évek múlásával lassan megtanultam főzni, bár mindig igyekeztem a lehető legkevesebb időt a konyhában tölteni és minél több időt spórolni olvasásra.
Idővel arra is rájöttem, hogy igaza volt jó szülémnek, aki kamasz és hajadon lány koromban gyakran mondta, hogy olvassak, tanuljak, mert soha nem lesz olyan sok időm ilyesmire felnőttként és családosként. Amíg csak édes kettecskén voltunk azért még volt időm olvasni. Aztán egyre kevesebb, illetve a fáradság miatt sokszor már csak pihentető olvasmányokra futja.

De visszatérve a konyhára, lassan egyre nagyobb értéke lett a konyhai munkámnak is és én is nagyobb örömet leltem benne, mert egyre hasznosabbnak látszott, ahogy családunk létszáma növekedett. Mégis maradtam az egyszerű és gyorsan elkészíthető ételeknél.


Volt egy idő, két tanév erejéig, amikor pici baba mellett pontos órára kellett kész legyen az ebéd. Néha nehéz volt, de jó volt rendszeresen együtt ebédelni.

Aztán következett egy másik időszak, ami most is tart, az itthon tanulós. Minden gyerek itthon ebédel (és nem csak ebédel) minden nap. Legyen változatos, gyorsan elkészíthető, az ebéd. Nagy kihívás.
Nem jutottam el a napi, heti, havi tervezéshez. Egyrészt mert nincs helyem annyi élelmiszert tárolni, másrészt a beszerzés is bizonytalan. Pl. hogy az elmúlt másfél hónapban folytonosan betegeskedtünk, nem tudtunk nagy bevásárlásra menni, legtöbbször a legközelebbi boltban vettem meg a legszükségesebbeket vagy a közeli kis piacon. Árban így valamivel többe kerül minden és a választék is kisebb. Hova tervezni így? De attól nem vagyunk se boldogtalanabbak, se éhesebbek.

Hogyan készül el az ebéd?
Nem is tudom. Csak azt, hogy 1 óránál több nem igen jut rá. Nem főzök minden nap, illetve van, hogy egyik fogás maradék, másik a frissen főtt.
Általában mindig van itthon: hagyma, fokhagyma, répa, krumpli, valami hús a fagyasztóban, tojás, száraz bab, lencse, köles, borsóbefőtt, kompót, lekvár, liszt, cukor, pattogatni való kukorica, makaróni, fűszerek, pradicsomlé. Tehát ezeket az alapanyagokat lehet variálni sokféleképpen, a maradékokkal: fél zeller, 1 karalábé egyebek... Amikor jól vagyunk és nem gond a vásárlás megoldása, olyankor jobban tudok variálni, hisz ebédig elmehetek gyorsan megvenni ami épp nincs itthon vagy a másnapra való friss zöldséget. De szinte szabály lett, hogy gyorsan elkészíthető, egyszerű ételeket eszünk. Nekünk így jó.
A desszert? Nem tudom, hogy sütök-e heti rendszerességgel. Igyekszünk, hogy mindig legyen itthon legalább egy gyümölcs, főként alma, mindenkinek. Van, hogy kapunk, néha veszünk édességet, keveset, desszertnek. Ha sütök valami sütit, azt nem egyedül szoktam, mindig társul hozzám legalább egy gyerek, együtt is szoktunk sütizni, és nagyon örülnek a sütizésnék, s gondjuk van rá, nehogy ránk száradjon a süti. Nem szoktam krémeseket sütni, csak ritkán. Sütizésben is a gyors és egyszerű a divat mostanában. Kicsi baba s szoptatás mellett nekem ez nem semmi.
A reggeli, vacsora - valami a szinte elmaradhatatlan tea mellé. S van uzsonna is, 1-2 napjában. Ezek egyszerűbbek.

S ha valami miatt nem sikerül elkészíteni az ebédet időre?
Lehet rendelni egy meleg ételt. -Legutóbb akkor tettük ezt, mikor a konyhát újjíttattuk fel.
Néha ilyenkor egyszerű tojásos kenyeret készítek (ami máskor lehet reggeli vagy vacsora), mert az gyors és tápláló az éhes kis hasaknak. S igyekszek készíteni egy gyors ebédet. Legutóbbi ilyen borsóleves volt s a maradék húshoz készítettem a szintén maradék fél karalábéból és megfelelő krumpliból sok petrezselyemmel egy nevenincs finom másodikat.
A szükség kéri, hogy az itthon levőkből variáljak, annak függvényében, hogy mit ettünk az elmúlt 8-10 napban, s ha a gyerekek kérdik, mi a neve az ennivalónak, hát gondban vagyok...

Tervezem a gyerekeket bevonni egyre jobban a konyhai segítésbe. Mivel családunk létszámához a konyha nem tágas, nehéz dolgozni, mozogni, ha minden gyerek ott van, e mellett a kicsi ha velünk van, etetőszéke sok heyet foglal, e miatt a többiek nem nagyon férnek, ha nincs velünk, akkor 1-2 tesó felügyeli rövid ideig, míg megpuculok pár zöldséget. Néha a kicsit hozrozókendőbe a hátamra veszem, de ezt nem mindig viseli már  békésen s ilyenkor nekem kell több tér a mozgáshoz, mert nagyobb leszek a hátamon levő zsákkal. De mindez megoldható megértéssel, türelemmel. Segítenek a gyerekek a terítésben, mosogatásban, edények elpakolásában, egymásnak is, ha valami miatt nem tudok velük lenni. Aztán kevergetnek, kavargatnak, teát főznek, uzsonnáznak együtt, kiszolgálják egymást, és költelezően segítenek a sütizésnél, szívesen válallják a minőségi ellenőrök szerepét.

Azt hiszem, ez egy folyton változó szintere családi életünknek. Hely a türelem, a segítőkészség gyakorlására. Itt zajlanak a legjobb spontán tanulások, beszélgetések, jó nevetések. Itt szokott lenni a legnagyobb zaj és a legnagyobb csend.

Kép forrása: internet

2013. március 18., hétfő

Járművek,

lehetnek autók, hajók, repülők, vonatok, mind nagyon érdekes és izgalmas a kisfiamnak. A könyvtárból is mindig igyekezett autós könyveket kölcsönözni. S bár én magam nem lelkesedem a témáért, meg kellett tanulnom az autómárkákat felismerni a jelvényük szerint és az autós künyvek lapozgatása során megmondani melyik milyen gyorsan tud menni és egyéb nehéz kédésekre is válaszolnom kell. Folyamatosan tanulok.


A hétvégén egy videót találtam egy blogon arról, hogyan készül ma egy autógyárban az autó. Megnéztem a kisfiammal. Hát érdekes volt, főleg hogy nem nagyon van esélyünk a közeljövőben látogatást tenni egy igazi autógyárban.

2013. március 14., csütörtök

Változások

Remélem, hogy egészségi állapotunk jó fele változik. Ketten szednek antibiotikumot a gyerekek közül, s majdnem mindenki nyögi még az influenzát, ami már vagy 5 hete nem akar elhagyni, kicsit jobban leszünk, aztán rosszabbul, megint jobban és remélem eljön a nap, amikor letudhatjuk.

Az elmúlt hetek vagy lehet, hogy hónapok alatt, lassan, szinte észrevétlen négyévesünk nem tud meglenni a napi meseadagja nélkül. Kikéri, könyörgi magának. Olvasnak neki a nővérei és mi a szülei is. S ha jön hozzánk valaki, azt is megpróbálja rávenni meseolvasásra.

Az elmúlt hónapokban a két közbülső többször kérte, és megkapta az engedélyt, hogy együtt aludjanak, ilyenkor a nagyobbik, akinek könnyen megy a beszéd, mesét suttogott a kisebbik fülébe. Aztán egy nap nagy meglepetés ért: négyévesem kérte, hogy mondhasson nekem egy mesét. S olyan szépen elmondta a Piroska és a farkast - amit nem is emlékszem, hogy meséltem, olvastam volna neki, mintha olvasná, de nem éppen, mert valahol kicsit furcsán átszőtte a mese fonalát, de ezt csak az vette észre, aki ismeri a klasszikus változatot, mert nagyon logikusan vezette végig a gondolatokat. Ez azért érdekes nekem - aki nem vagyok szakképzett pedagógus (nem is feltétlen szükséges otthonoktatáshoz), mert nem meséltettem a fiam a mesélés kedvéért. Élünk itthon, beszélünk, beszélgetünk, mesélünk, sokat olvasunk. És eljött ennek is az ideje, megérett rá a gyerek. És egyre többet olvasunk neki, mert kéri, jön a könyvvel utánunk...

Közben nagyon lassan haladunk az olvasás tanulásával is. Írtam már, hogy a Játékház-ból tanulunk. Ez bevált Csengénél is. Kisebb-nagyobb szünetekkel tanulunk belőle. Az elején kétségbeejtő lassúsággal haladtunk, az volt az érzésem, soha nem sikerül két betűt összeolvasnia a gyereknek, persze soha semmit nem olvastunk el kétszer, mert az fárasztó és unalmas - s idővel, lassan már szavakat olvas ki egyedül, s ha segíteni akarok, szól, hogy egyedül akarja kiolvasni. Persze még messze nem tanultunk minden betűt, de azért van amit tud magától. Már próbált a hűtő ajtajára mágneses betűkkel szavakat írni, s a minap láttam, hogy képeskönyvben próbált kibetűzni egy szót, csak úgy magának (eddig csak az ábécéskönyvből betűzött).
Az iskola ahová a nagyobbik lányom jár eddig a Játékházat használta olvasás tanításra. Ettől a tanévtől átálltak a Mozaik Kiadó könyvére az "Ábécés olvasókönyv" -re. Kaptunk egyet kölcsön hatévesünknek, aki párszor beleolvasott, de nem találta nagyon érdekesnek, amit nem csodálok, hisz már a Narnia köteteket is kiolvasta és még sok más vaskos könyvet. De kézbe vette a fiúnk, így most kedve szerint (felváltva) használjuk a két ábécés könyvet. Megeshet, hogy nyárig nem érünk egynek sem a végére, sőt, szerintem ha rájön az olvasás hogyanjára, nem is kell már ábécéskönyv, Csenge is hirtelen abbahagyta, amint rájött, hogy egyedül is tud olvasni, s csak azt olvasta, ami érdekelte, egyik napról a másikra rávetette magát a képes könyvekre, meséskönyvekre s azóta nincs megállás. Gondolom Balázzsal is így lesz.

Aztán középsőink a számok bűvöletébe kerültek. Fiam nem egyszer kért már, hogy számoljak el neki billióig, de eddig még nem volt időm erre. Ha bocsánatot kérek, akkor biztosít, hogy milliószor is megbocsát. Hatévesünk néha este számok szárnyán száll álmországba, de érdekes módon mindig emlékszik hol hagyta abba, s következő alkalommal onnan folytatja. Múltkor azt hiszem 364-től kezdte a számolást.
Nem kellett matekóra a számolni tanuláshoz. Egyszerűen csak kérdeztek, néha egymást tanították. Ilyen egyszerű kérdéseket tettek fel séta vagy ebéd közben: mi jön 10 után, 19 után ... 99 után, 100 után, 109 után, ... 199 után, mi van 1000 előtt, mi van 1000 után, 1009 után ...
Sokat segített a videó, amire Virág hívta fel a figyelmet:


Sok jó ötlet van benne, érdekesebbek lettek a "tesi óráink" is.

Bibi nagyon kedves volt és nagyon megörvendeztetett, bejegyzésben megadta a linkeket ahol le vannak írva a fenti gyakorlatok. Beteszem ide is, lehet másnak is hasznára lesz:
A sulinet oldal ezen oldaláról elérhető, de kiteszem az évfolyamonkénti linkeket is: 1.évf., 2. évf., 3. évf., 4. évf. Köszönöm szépen.


Közben tízhónaposunk is megtanult lapozni s nagy örömmel lapozza a könyveket, bármit, ami a kezébe kerül. A jó példa hatásos, megvan a reményünk, hogy belőle is jó olvasó lesz.

2013. március 13., szerda

Vágtunk, ragasztottunk is,

igaz, kevesebbet, mert betegek voltunk.

Még a múlt hónapban láttam a "Játékos tanulás és kreativitás" blogon állatokat körformából. Nagyon tetszettek. Két alkalommal is lekötötte az energiknkat - vagyis a gyógyuló gyerekekét, mert én csak vonszoltam magam egyik naptól a másikig. Jó móka volt vágni, ragasztani, rajzolni.




2013. március 12., kedd

A törtek

tanulásakor szívesen játszottunk egy régebben vásárolt olcsó játékkal.


Nem rég pedig a Virágtól kapott törtes bingó-t is felvettük a tanulós játékok közé.


A pillangó módszert is "átvettük", amit szintén Virág mutatott be.

Most mértani szerkesztéseket tanulunk, főként a körző használatát gyakoroljuk.

Lassan a több mint egy hónapja tartó folytonos betegeskedésből kezdünk gyógyulni. A kicsikkel  a héten még szobafogságot írt elő az orvosnő az antibiotikum mellé. Nehezen bírjuk, de már érzem, hogy leszünk jobban is, ettől jobb a kedvünk és nehezebb a fölösleges energiát levezetni a lakásban.

2013. március 10., vasárnap

2013. március 8., péntek

"A hegy jött Mohamedhez"

Azt mondják, ha Mohamed nem megy a hegyhez, akkor a hegy jön Mohamedhez. Valami ilyesmi történt velünk is. :)

Napok óta csak bent vagyunk és túléljük a napokat. Egyik gyereknek tüdőgyulladása lett fülgyulladással a másiknak csúnya fülgyulladás és légcsőhurut. A többiek is taknyolódnak, köhögnek. Én már kétszer jobban lettem, most már hármadjára próbálok kigyógyulni ebből a csúnya influenzából.
Nem sok érdekes történik itthon. Tudom, látom, hogy kellene, de nincs hozzá erőm. Egyik nap 8 órakkor már leoltottuk a villanyokat, mert nem volt erőm fent lenni tovább. Mindenképp, most hogy gyógyuló félben vagyunk (remélem), maradt a kicsit korábban lefekvés, amit nem bánok.

Szürke, köhögős, orrszívós napjainkban igazán nagy meglepetés ért, mikor szinte az ablakunk alatt munkagép parkolt reggel 8 óra körül. Még pizsmában, elkezdődött az ablakba állás, bámulás csodákozás, figyelés. Több mint két órán át dolgoztak előttünk s mi mindent jól láthattunk. Egy fát "nyirbáltak" meg, mert főleg viharos szélben sok ága le szokott törni, már túlnőtte a tömbházat. A városházáról gondoskodnak így rólunk, nem tudom, hogy kérésre vagy panaszra. Már évek óta le-levágták az alsóbb ágakat, de most alapos munkát végeztek. Ilyen a modern városi favágás. Egy foglalkozás. Mondhatnám részünk volt egy extracurriculáris tevékenységben. Nagyon érdekes volt. Nem kellett elmenni, helyünkbe jöttek. S míg szinte állandóan valaki őrt állt az ablakban megvolt az átöltözés, reggelizés is.









Munka végén mindent szépen rendben, tisztán hagytak. Most már sokkal jobb a kilátásunk az utcára - bár ennek nem örülök, mert a sok zöld valamit felfogott a porból, zajból és a nyári meleg napfényből is. De így még több a fény a szobánkban s én ezt is szeretem.

2013. március 7., csütörtök

Ez az múlóban levő tél

"elhozta" a gyerekeknek a Lego-t!




A napokban pedig egy jó ötletet olvastam a Csöpkeblog-on, formakereső játék. Készítettem a kisebbeknek egy-egy lapot és nagyon élvezték a játékot.







2013. március 6., szerda

Míg gyógyulunk

addig kiteszem ide az egyik képet, amivel az első otthonoktatós konferencián találkoztam és egyszer ráakadtam a neten. Virág posztja újra eszembe juttatta.

2013. március 4., hétfő

Március

Az év legnehezebb tíz napja van mögöttünk vagy inkább mögöttem. Azt hiszem inkább csak én éltem át nagyon nehéznek. Végre kezdem remélni, hogy lesznek még jó és szép napok.

Már egy hónapja kerülget az influenza, a gyerekek sorra betegedtek le, de aztán amikor mi, a két szülő és a picike is lebetegedtünk (s mind a hatan betegek voltunk), arról jobb nem írni, nem tudni. Csak vonszoltuk magunkat, s még nem vagyunk jól, de remélem hogy helyre jövünk. Szóval egész télen nem voltunk betegek, de most nagyon megviselt bennünket ez a virózis. Hála Istennek, hogy eddig nem kellett antibiotikumot kapjanak a gyerekek, sem én.
Tanulás nem nagyon volt, illetve a nagyobbik tanult amit tudott egyedül, amikor tudott. Nehéz volt a gyerekeknek is két kiütött felnőttel. De hősök módjára ők is túlélték.

Várjuk a tavaszt, a napsütést, kellemes, langyos szellőt. De mindenek előtt, hogy elhagyjon bennünket a taknyolódás, köhögés, rekedség, láz s legyen megint jó a kedvünk és megújjult erőnk.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...