2013. szeptember 27., péntek

Kukckó

A héten megjött a lerendelt új íróasztal.
Sokat gondolkoztam, hogyan is lehet megoldani tömbházlakásban, ahol elég korlátolt a hely, a tanulás több gyerekkel. Sok minden már adva van, nagy változtatásra nem futja, külön szobáról szó sem lehet, mégis szerettem volna, hogy legyen egy kis kuckója vagy legalább asztala annak, aki iskoláskorú, ahol olvashat, tanulhat, dolgozhat. Volt is egy ilyen sarok, de most már két iskoláskorú gyerek van itthon. A nagyobb átadta helyét a következőnek, mert az az asztal kicsit alacsonyabb. S most már neki is megvan a kicsit magasabb asztal, egy másik szobában, ahol nincs annyi játék, így a kisebbek kevesebbet vannak ott. A hatodikosnak már több mindent egyedül kell tanulnia.


 Azért még szoktunk együtt leülni a nagy asztal köré főleg rajzolni és játszani. Ezek a rajzok is együtt készültek a nagy asztalnál. (ötlet innen)

 

A második gyerek kis asztalkája pedig a harmadik gyereké lett. Mindenki nagy örömmel vette birtokba kis területét.

2013. szeptember 24., kedd

Minden kezdet

nehéz, mondja a közmondás és van benne igazság.

Nekünk most az első osztályban az írás a nehéz.

Ezeket a tankönyveket kapta az elsősünk.


Bőven van hely az írást gyakorolni, ezért bár vettem elsős füzeteket, nincs szándékomban használni, ha csak az iskolától ezt nem kérik külön. Nem kaptunk tanmenetet, követelményt még. Tanmeneteket kerestem a neten, de mi csak a saját tempónkban haladunk. Minden nap egy kis írás egy kis matemetika. Olvasás is minden nap, de elmulasztottam számolni, hogy hány könyvet olvasott ki ebben a hónapban. Most épp Winnetou-t olvassa. Egyszer azért leültünk szótagolni. Aztán énekelünk, megbeszéljük a környezet leckéket, angolozunk, rajzolunk.
Az írás az nehéz. Igyekszem keresni hozzá finom motrikát fejlesztő játékokat is.

Ilyen pl. a szemek kiválogatása:


A legkisebb is élvezte a babszemekkel való játszást. :)


Fűzés:


A legkisebb is megpróbálkozott a fűzéssel és sikerült is neki pár formát felfűzni, látszott, hogy nagyon kell öszpontosítania, de jobban élvezte a kis faformák rakosgatását, dobálását.

Amikor sehogy se akartak a kis ujjak arra menni amerre kellett, elővettük a nagy mágneses táblát, s azon nagyban sokkal könnyebb volt a kerekítés és azután a munkafüzetbe is könnyen ment az írás.


Van még a gyurmázás, rajzolás, festés, játék az minden féle apró játékkal.

2013. szeptember 23., hétfő

Pillangóra várva

Tegnap attól tartottam, valami baja van a hernyónak, nem tesz jót neki a rabság, mert már nem nagyon evett, behúzódott egy levébe. Ma reggel mintha kisebb is lett volna, aztán délután fiam szólt, hogy meghalt a hernyó. Nagyon szomorú volt a hangja. Mikor belenéztem a dobozba, akkor láttam, hogy komoly változás történt, kezd bebábozódni a hernyónk. Reméljük megláthatjuk majd a lepkét is.



Fiamnak felolvastam a "Fergeteges történetek" mesekönyvet, melynek főszereplője "Fergeteg Csiga".


Ma hozott egy csigát a házba. Ha jól értettem csak három napig tartja itt, aztán visszaadja a szabadságát.

2013. szeptember 17., kedd

hernyó

Tegnap találtunk egy hernyót. Lepkeszerető fiam gyengéden újjára vette és hazahozta a rovaros dobozba. Levelet is tett mellé arról a bokorról, amelyiken a hernyót találta. Ma is hozott friss levelet neki. Vajon lesz-e belőle lepke?

2013. szeptember 15., vasárnap

Szeptember

Naptárunk szeptemberi oldala egy reklámújságból készült.


A legkisebb itt él közöttünk, jön-megy, tesz-vesz és magától tanul, mindenben társul hozzánk a maga módján.

A ma-holnap 5 évesünk játszótársa már "iskolás" lett, vagyis kicsit szervezetebben tanul, kevesebbet játszik és még többet olvas. Ezért az 5 éves még jobban érzi, hogy neki is tanulnia kell, illetve több ideje jut a legkisebbel játszani. Türelemmel és szeretettel veszi maga mellé társul az 1 évest. Persze előfordul, hogy nem sikerül megegyezniük, de sokszor jókat játszanak.
Még nem kezdtünk el rendszerezetten tanulni, itt csak hétfőn kezdődik a tanítás, ezért neki ez a hét szabadon választott tevékenységekből állt. Volt játék bőven. Egy kevés a számítógépen, egy kevés a tablettán, több építőkockázás, szerepjáték, autózás, puzzle kirakás.


A héten kétszer is elővettük a Geomagot s a legkisebbel is megismertettük ezt a játékot, neki a kis fémgolyók tetszettek a legjobban. Volt társas játék is. Elsősorban Ligretto, párban játszva. Figyelmet, gyors reakciót igényel és persze tudni kell hogyan követik egymást a számok tízig. Tanulni egyszer kapott feladatlapot a héten. Annál többet játszott a Logicoval. Festett. Együtt sütöttünk kekszet a két közbülsővel - a formázás nagyon jó a kis kezek ujjainak. Kint pedig lepkét és tücsköt-szöcskét keresett.


Elsősünk számára a tanulás szó nem bír valami nagy vonzerővel, még kevesebbel az írás. De ez nem újdonság, tudom, hogy először kicsit panaszkodnia kell, aztán, ha nekifog megcsinálja amit kell, s végül kiderül, hogy nem is volt nehéz, kár volt előtte nyafogni, sőt talán érdekes is volt, menjünk tovább, mert nem fáradt el. Naponta írunk egy keveset, több szünettel, és tanulunk is. De nem töltünk ki mindent a munkafüzetben, füzetet pedig még nem használunk, bőven elég a munkafüzet, jut is marad is benne írni való. A matek könnyű és szép is, szeret a könyvben dolgozni. A mozaikos környezet nagyon szép kivitelezésű, örömmel tanul belőle. Mondókákat, dalokat is gyakorolt már Apával. Még nem beszéltem a tanító bácsival, de gondolom nem lesznek gondjaink az elsős követelményekkel. Jut idő olvasásra, könyvet könyv után olvas, a már olvasott könyvek mellé minden nap jön és kérdezi, hogy ezt vagy azt olvashatja-e. Ma barkobáztunk. Eléggé hátrányos helyzetben vagyok, mikor a nem tudom milyen könyvben olvasott állatra gondol, még jó, hogy aztán mutat róla képet és elmondja amit tud róla, így én is lehetőséget kapok a tanulásra. Falun az unokatestvérekkel való játszás után ő is kedvet kapott a Ligrettóhoz, amit csak párban játszva vállal. Amúgy úgy vettem észre már nem annyira visszautasító a társasjátékokkal. Sokat változott az elmúlt pár hétben. Babázik, lovakkal játszik, szerepjátékot együtt a többiekkel. Rajzol, színez. Puzzlet rakott ki. Örül, hogy van íróasztala. Nagyon szeret a parkban a mászókán mászni és futni is, rendszeresen kijárunk futni, nekem is jól esik (és rám is fér).

A legnagyobb most már hatodikos. Kevesebbet kell segítsek. Kötöttebben tanul, rendszeresen délelőtt és kora délután. Még nincs meg minden tankönyve. Ezért nem látom át jól az anyagot. remélem hamarosan megkapjuk a hiányzó könyveket, munkafüzeteket. Kicsit más lesz ez a tanév. Remélem jól megértjük magunkat az új tanárokkal.  Egyelőre jut idő olvasásra, játékra is (még).
Készített levélnyomatot a héten,


és Virág ötlete nyomán ez:

Röviden most ennyi.

Hálás vagyok Istennek gondviseléséért, az erőért, egészségért, ezért a különleges lehetőségért, hogy itthon lehetek a gyerekekkel, családomért. 

2013. szeptember 14., szombat

Tücskök, bogarak...

Gyorsan pótolom a nyár végi lemaradásom.
Fiam a pillangók hiányában elkezdett szöcskéket és tücsköket is lepkehálójába keríteni, de gond nélkül megfogja őket a kezével is és vigyázva tartja a markában őket míg dobozva vagy ennek híjján zacskóba teheti vagy ha az sincs kéznél, akkor nagy sajnálva elengedi őket. Egyszer mikor doboz nélkül ment ki a parkba Mamával egy zacsiba szedte össze a sok-sok tücsköt és hazahozta. (Én még látni se szeretem és sajnálom is a sok tücsköt.) Megnéztük a tücsköket és lementek Apával és szabadon engedték őket.

Falun láttunk egy imádkozó sáskát. Jó nagy volt, alig fért bele a dobozba. Tényleg úgy tartja elülső lábait, mintha imádkozna.


Lepkék:





A fentinek barnás sárga az alsó szárnya, csak amikor repül látszik. 



Nem tudjuk még mindnek a nevét. Rájöttünk, hogy a mi növény és állathatározónk elég szegényes. A neten kell keressünk pedig elég időígényes feladat, már tettük ezt, de újra le kell üljünk.

Rovarok, tücskök, szöcskék. Engem nem nyűgöznek úgy le, nem szívesen fogom meg őket. Nem úgy a fiam. Itt csak néhány példány képe. Nem mondhatom, hogy csúnyák, akit érdekel annak szép és érdekes megfigyelni ezeket az állatok is. Sok szöcskének hiányzott az egyik hátulsó lába már mielőtt megfogta a fiam. Elég viszonatgságos lehet az életük. 




Mostanában kevesebb lepkét láttunk, lehűlt az idő, most épp esik az az eső, érezzük, hogy elmúlt a nyár. Az elmúlt napokban inkább szöcskék kerültek a rovaros doboz fogságába egy rövid időre. De reméljük látunk még lepkéket ha kisüt a nap, hisz van amelyik októberig előfordul, úgyhogy remélem jelentkezem még ezzel a témával, s addig kicsit jobban kiigazodunk a lepkék világában.

2013. szeptember 7., szombat

Megérkezett

hozzánk is az ősz. Pedig nem vártuk s még most is úgy élünk, mintha nyár lenne - holnapig.
Tervezgetek még írni a nyárról, szabadságról, sáskákról, tücskökről, lepkékről, játékról, könyvekről s traktorozásról, fiam talán egyik legszebb falusi élményéről. Hogy lesz-e belőle valami, meglátjuk, mert itt úgy egyből felgyorsultak az események.


 Változásokkal indult az ősz. Iskolát váltottunk, mert a vésztői keresztyén iskola bezárta kapuit. Ezt nagyon sajnáljuk, de bízunk abban, hogy utunkat Isten egyengeti s ha valamit elvesz jobbat ad helyette. Itthon is most rendezzük kicsit át a szobát, jobban lehessen tanulni. Aki iskolás annak legyen íróasztala, kis kuckója. Sok minden nincs még a helyén körülöttem. Csak lépésben tudok haladni. De lassan minden a helyére kerül majd. Közben hétfőtől szeretném, hogy legalább a hatodikos rendszeresen tanuljon. Az elsőssel nem sietek, mert folyékonyan olvas, egy könyv elolvasáshoz 1-2 napra van szüksége, számolni is tud tízes számkörben. Írni viszont meg kell tanulni és ez nem lesz könnyű. De nem akarok most az első hetekben sietni. Közben lassan lesz egy ötévesünk is, akivel játékosan fogunk tanulni míg egy évesünk úgy él közöttünk mint akinek "függetlenség és autonómia" a jelszava.

Legyen egy áldott tanévünk!
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...