2010. október 28., csütörtök

A legjobb a mai napban

a közös munka volt. Kókuszos kekszet készítettünk. Mindenki kivette a részét a munkából.


Ma kicsit lazább napunk volt, Anita reggel rosszul volt. Így volt szabad játék festés, rajzolás.
Néha az az érzésem, hogy jó lenne kicsit több szabadidő azt tenni amihez éppen kedvük van. De így is több szabadideje van, mintha iskolába járna. A héten találkoztam egy volt osztálytársának anyukájával. A gyerekek délután 4-ig iskolában vannak, s aztán otthon is kell még tanulni. Mert az délutáni gyerekmegörzőben nem lehet tanulni, csúnyán írnak, piszkálják, bosszantják egymást -így mondta az anyuka. Vajon milyen lehet az esti minőségi idő: házi írás, tanulás, evés, főzés, mosás, ház rendbentartása, időben lefekvés? Nem azt mondom, hogy lehetetlen, de nehéz lehet. Minden tiszteletem azoknak akik ezt teszik - mert, ezt választották, mert nincs más választási lehetőségük, mert ez a számukra járható út.

Kiváltságosnak érzem magam, hogy itthon lehetek a gyermekeinkkel.

2010. október 27., szerda

Festés

Kicsit nehezen szánom rá magam arra, hogy festős napot rendezzünk. Pedig a gyerekek szeretik. De amit lehet a nagynak az feltétlenül kell a kicsinek. Nem marad el ilyenkor  a víz kiöntése, a kéz, arc, ruha összefestékezése. S a legtöbb lapot és festéket is a kicsi maszatolja el. Mondhatná ő most: anya, nem tudod értékelni a munkámat.

Végülis szép volt. Főleg a színek kikeverése. Következőleg magamnak is adok egy üres lapot.

Virtuális erdei séta

Ezt a linket kaptam: http://w3.upm-kymmene.com/upm/forestlife/index.html

Tudom, hogy az erdei sétának nincs párja. De hideg esős napon itthonról ez a finn erdő is szép, szemnek és fülnek.

2010. október 25., hétfő

Az elmúlt hétről

Nem írtam érdemleges bejegyzést az elmúlt héten. Írás helyett inkább olvastam. De azért legyen itt valami az elmúlt hétről is.
Múlt heti igeversünk:
Benned bíznak, akik ismerik nevedet, nem hagyod el, URam, azokat, akik hozzád folyamodnak. Zsoltárok 9: 11
A vers amit tanultunk Kilike gyűjteményéből van:
Osvát Erzsébet: Diódáridó

Reggel diódáridó!
Harsogja a rádió.
Hírül viszi hét rigó:
- mind megérett a dió!

Kezdődik a dióverés.
Van dió - és nem is kevés!
Potyognak már,
pörögnek,
koppannak
és görögnek.
Bekerülnek
zsebbe, zsákba,
a köténybe,
a kosárba.

Hű, micsoda ricsaj támad!
Búcsút mond a diófának
a hét rigó, s elszáll messze -
és egy körtefára lelve,
vígan fütyül a dióra
meg a diódáridóra.

A kicsik legfontosabb tevékenysége a szabad játék. Mikor mi.



Nem tudom pontosan mikor, mostnában láttam a változást: középsőm szeret színezni. Eddig a színezés inkább összefirkálás volt. Most már nagyon vigyáz a határvonalakra. A színválasztás nem mindig valósághű, viszont az összhatás kellemes, akkor is ha a királylány haja épp kék lett.
A kicsikre ragad bármi amit hallanak. Kérdeznek angol szavakat, kifejezéseket, ismételgetik: Paraguáj, Guyana..., szeretik a dalokat hallgatni és énekelni, és lelkesen memorizálnak. Kérik a meseolvasást, azt hogy üljek le velük játszani.

Az elmúlt években igyekeztünk jó gyerekönyveket beszerezni a gyerekeknek. Most már inkább ismeretterjesztő könyvek kellenének. De nem elég, ha ott állnak a polcon. Kézbe is kell őket venni, örömmel. Gondolkoztam, hogyan lehet megszerettetni a gyerekkel azt, hogy ha érdekli valami kész legyen keresni vagy egyszerűen csak úgy belelapozzon egy enciklopédiába? Vagy ezek nem azért lettek kitalálva? Már szinte felnőtt lettem, mire kezembe került egy ilyen meseszép képesköny, amiben az atom szerkezete volt elmagyarázva és nem tudom hány szép nagy színes fotóval illuszrálva, csak ámultam, bámultam, és akkor gondoltam először, hogy a kémia érthető, szép és érdekes. Ma már akkora az elérhető kínálat, hogy azt kérdezem, most melyik a jó vagy a legjobb? Lehet nem a legjobb megközelítés, de szeretném ha kedves gyermekem nem negyedjére olvasná el a kedvenc könyveit, illetve csak történeteket és regényeket olvasna -bár tudom ezekből is lehet tanulni.Ezért, a déli pihenés-olvasás időnket kibővítettük. A kicsi fiú is kér külön mesélést, legtöbbször olyan képeskönyvből amiben autó is van. Aztán olvasok a Minden napra egy kérdés-ből. Először csak egy kérdést, most már 2-3 kérdést. Nem az égitestekről hanem a hozzánk közel álló, bennünket érdeklő érdekes kérdésekről, növényekről, állatokról. És szeretik, néha még beszélgetünk is az olvasottak kapcsán. Ez nekem is tanulás.
Egy másik dolog, amit tanulok alkalmazni: ha valamit nem ért vagy nem világos, ha lehet keresek fotót a neten, és amiről épp tanulunk kikeressük mit tudhatunk meg más forrásból is, pl. gyerekenciklopédiából. Egyelőre elég szigorúan tartom magam a tanmenethez, tankönyhöz, mert hát ott a vizsga, ugyanakkor érzem jó lenne több szabadság, gyermekhez szabottság. Alakulni fogunk. Az szerintem fontos, hogy a gyerek megtanuljon információt keresni. Ehhez évek kellenek. Most még azért kint, szabad beszélgetés által, az ami kézzel is megfogható az ami a  tanulást leginkább elősegíti. Ez meg részemről kíván több felkészülést. De jó együtt lapozni és keresni is. Hisz anya sem tud mindig mindent, de esetleg tudja hol és hogyan kell keresni. Ez sem semmi.
Marywolfnál láttam, hogy használják az Ablak zsiráf-ot. Nálunk is előkerült és nézegetjük a képeket, beszélgetünk. Érdekes. Csak pár perc ma, holnap és holnapután. És észrevétlenül tanulunk valamit együtt. Nagyon szép benne az, hogy: együtt. A kicsiknek úgy látom ez jelenti a legtöbbet. Minden ami "együtt" rendkívül értékes. Nem csak nekik, nekem is. Tanulom bevonni őket abba, hogyan segítsenek és tegyék magukat hasznossá itthon, akkor is ha néha úgy érzem, nélkülük hamarabb elkészülnék a dolgaimmal- nekem ez nem knnyű, nem mindig sikerül, de szükséges.
Látom jól elkalandoztam és már megint az időből és nem a írnivalóból fogytam ki.

2010. október 18., hétfő

Szeged - kirándulás

Szombaton családi kirándulós napunk volt. Szegedre mentünk át. Könyvesboltba, Vadasparkba és egy kicsit vásárolni.


Mire bezárt a könyvesbolt eleredt az eső.



Ezért a Móra Ferenc Múzeumba mentünk és mindent megnéztünk, amit lehetett. Nagyon szép volt, érdemes volt bemenni.




Mivel még nem volt vége a napnak s a gyerekek is kérték, elmentünk a Vadasparkba is, ahol csak bő másfél órát sétáltunk az esőben. Ez arra volt jó, hogy vissza akarjunk menni egy napsütéses napon újra a Vadasparkba.



Hamar este lett. Szép napunk volt. S bár kétkedve mondtam reggel a családdal a heti igeverset:
Gondol ránk az Úr, meg fog áldani. Megáldja azokat akik félik az Úrat, a kicsinyeket a nagyokkal együtt. Zsolt. 115: 12-13
mikor az úton hazafele újra elmondtuk ezt a bibliaverset, megszégyenülve és hálával ismertem el, hogy Isten kegyelméből nagyon szép napunk volt a borús idő és eső ellenére.

2010. október 17., vasárnap

Folytatom

ezt a bejegyzésem.
És most pár sort arról, amit lehetne hittannak is nevezni, bár nem (csak) az.
Mivel keresztyén iskolába íratkoztunk, ott van olyan, hogy bibliaóra, persze nem jegyre, hisz akkora a szabadság, hogy ilyesmit nem lehet jegyre tanítani...
Mi is átvesszük itthon azokat a témékat amiket ott a gyerekekkel megbeszélnek. Mózes élete és Jézus élete az ez évi anyag és két missziós történet.
Legutóbb a Tabeeeba-t, Patriciáról szóló történetet olvastuk fel. És kifogytunk a képes missziós történetekből. Ebéd után a déli pihenőben olvasok föl nekik, míg a kicsit altatom. Ritkán hagyjuk ki. Mikor mondtam nekik, hogy már nincs mit olvassak, csak kérleltek, hogy olvassunk valamit együtt, de nem mesét, hanem élettörténetet.  Még van pár könyvünk missziónáriusokról, kép nélkül, életrajzok vagy önéletrajzok. Elővettem hát egy ilyet, és a két nagyobb szívesen hallgatja.
Így most John Patonról olvasunk aki kannibálok között volt misszionárius az Új-Hebridákon az 19. század elején. Önéletrajzi írás. Odaszánásról, szolgálatról, Isten megtartó erejéről tanulhatunk belőle. Nekem is érdekes és elgondolkoztató a könyv.
Ezen kívül van egy heti bibliavers amit együtt megtanulunk. A konyhába ragasztom ki a falra és együtt eleinte felolvassuk mikor asztalhoz ülünk, majd fejből mondjuk el, már nem csak a konyhában és az asztalnál. Meglepetten vettem észre, hogy kétévesem is megtanulta, együtt mondja velünk.
A hitet nem lehet átadni, vagyis a hitet nem a szülő adja a gyermeknek. A hit Isten ajándéka. Mi szülők viszont nem tétlenül kell ezt várjuk. A mi feladatunk hitelesen megélni előttük a hitünket, nem tökéletes életet élni gyermekeink előtt, hanem képmutatás nélkül megélni a hitünket, ahogy tette Timóteus anyja és mamája. Tanítanunk kell gyermekeinket Isten ismeretére, Krisztus ismeretére a Bibliából, bűnismeretre, önismeretre és tiszteletre és engedelmességre kell nevelnünk. Mindeközben imádkozunk értük és bízunk Isten kegyelmében Aki az élő hitet adja nekik. És mi is tanulunk és formálódunk Isten kezében.
Itthon tanulva sokkal több lehetőség van élni és beszélni hitünkről, Istenről. Érdekes az amit Mózes mondott a népnek:
Halld meg, Izráel: Az ÚR a mi Istenünk, egyedül az ÚR! Szeresd azért az URat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből! Maradjanak a szívedben azok az igék, amelyeket ma parancsolok neked. Ismételgesd azokat fiaid előtt, és beszélj azokról, akár a házadban vagy, akár úton jársz, akár lefekszel, akár fölkelsz! Kösd azokat jelként a kezedre, és legyenek fejdíszként a homlokodon. Írd azokat házad ajtófélfáira és kapuidra! (5 Mózes 6: 4-9)
És a 119. Zsoltárból a 11. vers:
Szívembe zártam beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened
Reggel igyekszünk együtt olvasni a Bibliából és imádkozni. Azért "igyekszünk", mert volt hogy elmaradt, amikor reggel kellett elmenjek gyerekek nélkül. És este is együtt imádkozunk. Annyira jó, hogy nincs a az reggeli hajrá, sietni, iskolába pontosan elérni. Egyik készült, másik ébredezett, harmadik szopott... Így minden lehetőség adott. Nem mondom minden ideálisan megy, gondolkozok még változtatáson. Úgy van, ahogy Eszti is írta, az otthonoktatás nem valami állandóság, hanem egy állandó változás, egy folyamat, és minden család megélheti egyediségét.

Más:
Rajz és tehnika. Két tantárgy, ami kissé fejtörést okoz. Olvasok keresek információt és időt, teret a megvalósításra. Egyrészt mert ezekben kétbalkezesnek érzem magam. De képesnek a tanulásra. Tanmenetem van, de nem sok hasznom volt eddig belőle, most viszont találtam egy tankönyvet és érdekelne az előző évek tankönyve is, azt hiszem be tudom szerezni. Szóval lassan megoldódnak a dolgok. Az tény, hogy aki nem eleitől otthonoktat, hanem később lép ki a rendszerből néhol, ahol hiányt talál vissza kell menni az alapokhoz. Sokat latolgattuk, mikor vágjunk bele az oo-ba, most vagy még várjunk két évet. De minnél előbb annál jobb. Menet közben formálódunk, ha elmaradt a pár éves rákészülés. Így a kicsikkel lassúbb tempóban tanulunk, de végül ebben a korban (2-4 évesen), azt hiszem a leglényegesebb dolgokat akkor tanulják a gyerekek, amikor nem is tanítjuk őket, amikor bennünket utánozva papást-mamást játszanak, amikor együtt élünk, veszekednek, kibékülnek, amikor rájuk szólunk, elveszítjük a türelmünket, majd bocsánatot kérünk, amikor beszélgetünk, ölünkbe vesszük és mesélünk nekik, együtt sétálunk, játszunk, együtt eszünk és imádkozunk, utazunk, vásárolunk (piacozunk) és dolgozunk, egyszerűen itt vagyunk, mi vagyunk.

2010. október 14., csütörtök

"Az ember teremtése"

címmel egy jó videót néztünk meg (online kicsit szakadozva ment, de le is lehet tölteni) a székesfehérvári egyházközség oldaláról, innen (http://www.albaref.hu/videok/hit_es_tudomany/Az_ember_teremtese). Köszönöm az ajánlást!

2010. október 12., kedd

Tanulok...

Mióta az otthonoktatásról olvasok egyre jobban megértettem, hogy milyen fontos épp arról tanítani a gyereknek, ami érdekli. Van ország ahol nagy a rugalmasság a tananyag szempontjából. Nekünk tartanunk kell magunkat a tantervhez. De így is jut idő olyasmit is tanulni, ami nem tananyag. Jó, hogy a neten annyi infó megtalálható.
Nem tudom, hogy jött elő a kérdés: Anya milyen nyelven beszélnek Dél-Amerikában?
De ha már  előjött ez a kérdés a múlt héten, kerestem kinyomtatható térképet (amit kiragasztottam, hogy játszva megtanuljuk az országokat) és ma megkaptam a Mo.-ról rendelt iskolásoknak való földrajzi altlaszt és elővettük a nagy világatlaszt is. Bár már későre járt, nagy lelkesedéssel és kedvvel kereste ki a lányom, hogy melyik országban milyen nyelven beszélnek. Kitöltötte a tépképet. Én is tanultam, észrevétlenül.

Kicsit elgondolkoztam azon, amit nem rég olvastam valahol, hogy nem szeretjük, sőt nem tűrnénk meg, hogy mások előre meghatározzák, hogy mit együnk, hogyan és egyformán öltözködjünk, miről gondolkozzunk a nap folyamán 5-6 vagy még több órán át, de megengedjük, hogy gyermekeink mind ugyanabban az életkorban ugyanazt tanulják, ugyanarról kelljen gondolkodniuk, ha érdekli őket ha nem.
Az még nagyon jó az oo-ban, hogy többet (eleget) vagyunk együtt, ahhoz, hogy a gyerek a szülőnek tegye fel a kérdéseit és együtt keressük a választ. Mert pl. ez amit ma tanultunk sem harmadik osztályos anyag. Közben megtanulja megkersni azt az információt, ami épp érdekli. S mindez örömteli tanulás lesz.

2010. október 9., szombat

Arad - kirándulás

Pénteken sor került első kirándulásunkra. K. szólt, hogy Anita iskolájából szerveznek kirándulást Aradra, ha elmennénk mi is, találkozhatnánk velük. Sikerült megszervezni, a kicsiket elrendezni és péntek reggel mikrobusszal elmentünk Aradra. Röpke egy óra volt az út. Az eslő meglepetésem a reggeli hideg volt. Nagyon hideg volt, fáztunk is rendesen. A Szabadság szoborhoz mentünk és ott vártuk meg az iskolai kirándulókat, csak a felsősök jöttek. Jó volt találkozni pár tanárral.




Volt az olvasókönyvben egy kis ismertető az október 6-án történtekről, ezt elolvastuk a héten, meg amit a sulinet oldalán is találtam és A magyarok krónikájából is.

Olyan furcsa, most jövök csak rá, hogy nekem nem beszéltek otthon a történelemről. Igaz más idők voltak, arra viszont emlékszem, hogy szerettem kérdezni a nagyszüleimet a régi időkről...

Aztán bementünk egy román ortodox templomba.



Oldalt a székeken nevek voltak, mindegyik szék valakié volt.

Templomfal részlet belülről:



Menyezetrészlet:


Benéztünk egy katolikus templomba is:


A városháza előtt megpihentünk. Nagyon szép épület a városháza és a kikövezett tér előtte.


Játszóterezni már csak pár perc jutott, de szeretnénk még ide visszatérni, nagyon jó a Marosparti játszótér, főként a csúszda.


Hazafele vonattal akartunk hazajönni. Anita még nem utazott vonattal. Az idő úgy eltelt, hogy csak sietve tudtunk végigmenni a múzeumon, három történelmi részleg volt és egy természetismeret. Ez utóbbi nagyon szép volt, a történelmi részlegről pedig az ókor volt a legérdekesebb. Nagyon szép volt, örülök, hogy bementünk oda is.
A vonatjegyek és a múzeumi belépők:


Szép kirándulás volt. Jó fáradtan érkeztünk haza. De nem bánjuk! Jó volt együtt lenni.

2010. október 7., csütörtök

Kicsit megállok...

Roppant rövidnek tűnnek a napok.
Kicsit megállok.
Először is feljegyzek itt két "gondviselést", bár van több is, megérni számbavenni mindet.
Az oo-s gyerekeknek jó, ha vannak házon kívüli elfoglaltságaik is. Kerestem én is ilyeneket. A Gyerekpalotában szokott lenni mindenféle tevékenység gyerekeknek. Eddig messze volt tőlünk, de mivel a szép régi épületet amiben működött, visszaigényelték, most itt működik közel hozzánk, és mellette van egy játszótér, ahol a kicsikkel megvárhatjuk a nagyot. És szinte "véletlenül" akadt meg a szemem az újságban a hirdetésen. S biztos nem véletlen, hogy bár nem szoktam, megvettem azt a hetilapot, ahol a hirdetést láttam.
Kerestem román tankönyvet. Több könyvesboltba is benéztem, de nem találtam. Aztán megkérdeztem a volt tanító nénit, nem tudja-e, hol vásárolhatnám meg a tankönyvet. Több nap után tegnapelőtt jött a válasz, a könyvesbolttal, ahol érdemes lenne érdeklődni. És tegnap úgy éreztem el kell mennem. Először úgy gondoltam, délelőtt elmehetnénk, de késő lett mire a dolgainkat elrendeztük. Estére halasztottam. És az utolsó példányt megvásároltam (ilyen tankönyvet hsznál az összes kisebbségi iskola) a hozzá járó munkafüzetekkel is. Ez nem véletlen!
S aztán ott van azoknak a segítsége, akiket személyesen vagy a blogvilágból ismerek, van akinek a nevét sem tudom... Hálát adok értettük Istennek. Csodálatos, ahogy az Ő segítsége mindig időben érkezik.
Azt hiszem én is egy intenzív tanulási folyamatban veszek részt. Itthon.
Pillanatnyilag úgy tűnik nagyon jó volt félretenni a napi beosztást és heti beosztás szerint tanulni. Úgy tűnik kevesebb idő is kell a tanulásra így. Főként a járkálós napokon nagyon jó a rugalmasság.
Kezdem összeszedni magam és a kicsikkel is tanulunk. De ennek még nagyon az elején vagyok. Tervezem a kupakok gyűjtését, vásároltam már egy átlátszó műanyag tojástartót is. S gondolkozom mi az, amit érdemes házilag elkészíteni...

E heti magyar versünk Móra Ferenc: A cinege cipője. Megzenésített formában is hallgatjuk, énekeljük.
Ötlet Kilikétől. A madaras kép is. Egy példányban felragasztottam  a szekrényre (mire jó az új szekrénysor a nappaliból!) és kis kártyákat is készítettem, amikkel játszunk. Nem csak madárneveket lehet így tanulni! Ma a játék elmaradt és figyelmeztettek, hogy az kimaradt a tanulásból. :)

Aztán kerestem egy román verset is, és dolgoztunk a Corvin kiadótól vett munkafüzetben. Most már megvan a tankönyv és a hozzá való munkafüzetek is. Ezeket fogjuk használni. De a verstanulás marad. Esztertől és Virágtól tanultam, hogy a rímek, versek dalok tanulása segít a nyelvtanulásban. E heti versünk: George Coşbuc: Zile de toamnă -egyszerű szavak, rövid rímes vers.

Angolból pedig hallgatunk dalokat, nézzük Peppa Pig-et és előkerült Muzzy is. Anitának persze van a tankönyv, a munkafüzet és cd. E mellett szeretném, hogy hetente vagy kéthetente legyen egy angol dal vagy vers, amit megtanulunk együtt mind.  E heti ilyen dalunk az Autumn-time is coming.
Kifutottam az időből. Folyatatás következik.

2010. október 2., szombat

... munka...

Október lett. Már három hete tanulunk, mert jól kihasználtuk a lehetőséget, hogy nem vagyunk az iskolához kötve és amúgy is nem könnyű atállni arra, hogy szeptember elején kezdődik a tanítás.

Kicsit később, de nagy lendülettel elkezdtünk tanulni. Mivel tananyaggal és tanmenettel is csak a tanév elején szembesültem, az első hét tanulás után be akartam zárni ezt a blogot, esetleg csak magamnak feljegyezni dolgokat, mert úgy láttam, nincs időm írni rendszeresen, nagyon sok időt ígényelt a kitűzött anyagot átvenni, mert próbáltam behozni a lemaradást is. Aztán felengedtem, mikor átnéztem minden tankönyvet, tanmenetet és láttam, hogy nyugodtan át lehet venni az anyagot. 

Mivel teljesen kezdő vagyok, sokat tanulok másoktól. Mégis beleestem abba a -hát nem mondanám éppen hibának, inkább - nem épp szerencsés gyakorlatba, amiről az oo-s konfikon is szó esett, hogy órarendet készítettem és minden napra megvolt, mit kell átvenni és igyekeztem ahhoz tartani magam. Ezen változtatni fogok. Olvastam olyanról, hogy heti terv. Ez sokkal rugalmasabb, mert ha egy nap egész nap jövünk-megyünk, nem baj, majd másik nap többet tanulunk, illetve egyre jobban keresem, hogy mit lehet játékosan, nem a könyv mellett ülve megtanulni. És lehet jókat beszélgetni, pl. miközben orgonaóráról jövünk haza, vagy mikor vásárolni megyünk, vagy csak sétálunk. Ez talán olyan irányított beszélgetés lenne? És vannak a spontán kérdések. Tehát áttérek a heti tervhez. Ezen kívül sokat foglalkozom az angol és a román nyelv tanításának módjával és a megvalósítással is. Aztán gondolkozom és dolgozom a másik két gyerek energiájának lekötésén is arra az időre, amíg a nagy tanul, illetve velük is szeretnék tervezetten tanulni, foglalkozni.

Emlékszem, nagyon érdekes volt, amikor az egyik konfin több oo-s családot megkértek mondják el a napi programjukat. Különböző családok voltak, volt ahol a gyerekek már nagyobbak voltak, volt ahol volt kisbaba is. Volt ahol határozott ideje volt a tanulásnak, főleg, ahol nagyobb gyerekek voltak, ahol viszont kicsik voltak, ott napközben úgy tanultak ahogy lehetett és ahogy a családnak jó volt. Óriási ez a rugalmasság! Egyelőre mi is rugalmasak vagyunk, mert a kicsikkel nem lehet máshogy. Kialakitottunk egy napi programot, ami azért nincs kőbe vésve, de tudjuk mi a fontos, amit el kell végezni. 

Azt még le kell írjam, hogy munka az oo. De szép. Én is tanulok. Nagyon fontos az időm megszervezése, hogy jusson időm, energiám magamra is. Istentől kérek segíséget, erőt és bölcsességet ehhez. Érdekes ahogy elénk hoz lehetőségeket, amik "véletlennek" tűnnek, de nem azok, hanem "gondviselés".

Ez az első oo-s évünk. A gyakorló szülők azt mondták, nem érdemes belefogni az oo-ba kevesebb mint két évig, mert az első év a tanulás éve amikor a szülő és gyerek jobban megismerik egymást, hisz sokkal több időt vannak együtt és úgymond összeszoknak, megtanulnak együtt dolgozni, a felemerülő nehézségekkel szembe kell nézni, és tovább kell menni. A második évben már könnyebb és több benne az öröm. És persze nagy előnyük van azoknak akik csak otthon tanítanak, nem kell a rendszerből kilépniük. Ezen előnyben nekünk most nem volt részünk. De így is jó. 

A tanulásnak itt a földön soha nincs vége. De fontos, hogy kitől, mit, miért és hogyan tanulunk.

...tanulok...

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...