2014. december 29., hétfő

Év vége felé

igyekszünk pihenni és egyben befejezni amit még kell, mert az új évet iskolával fogjuk kezdeni. El kell számolnunk hogyan is haladtunk az elmúlt 4 hónapban az iskolai tananyaggal.

Végre a gyerekek örömére megérkezett az igazi tél, havazással majd metsző hideg széllel, hófúvással.

A karácsony hamar eltelt. Hála Istennek, most mind egészségesek voltunk. Díszítettünk fenyőt, sütöttünk mézeskalácsot, volt ajándékozás.

Sokat gondolkoztam ezen az ünnepen. Lassan megbékélek vele. A húsvét, a pünkösd sokkal bensőségesebb, bibliaibb. De már nincs bennem ellenérzés. Próbáljuk a magunk módján széppé tenni, de nem túlkészülni rá. Megbeszéltük, hogy nem tudjuk pontosan, mikor született Jézus, valószínű nem decemberben, s hogy egy régi pogány ünnephez kapcsolták Jézus születésének ünneplését, hogy a Biblia ezt nem kéri, s bizony furcsa, hogy valaki szülinapjára úgy emlékezünk, hogy egymásnak adunk ajándékot az ünnepelt helyett. Igyekszünk az ünnepeltre is figyelni, ami nem mindig könnyű. Lehetne ez a család ünnepe is. Mindenképpen jó ünnepelni. Szabad. Vártam a karácsonyt. Bár általában ez után szokott igazán tél lenni, de közvetlen a téli napforduló után vagyunk és olyan jó arra gondolni, hogy holnap kicsit több lesz a fény (ha nem lesz nagyon borult az ég), a hideg és hó ellenére is, jönni fog a tavasz. Beleillik ebbe a sötét, hideg időszakba emlékezni, hogy Isten elküldte Fiát fényt, reményt, életet hozni erre a földre. Jó volt átvenni a születés, pásztorok, bölcsek, menekülés történetét, hisz évközben ritkán foglalkozunk ezekkel. Szép a város a sok fénnyel, dísszel, ezer apró égővel. Jó kicsit megállni, kilépni a hétköznapi rutinból.

Látogatóink egy nagyon jó játékkal leptek meg. "Copa". Most láttam hosszú idő óta, hogy a két középső leült együtt társasozni. De játszunk felnőttek, gyerekek, a legkisebbet kivéve. Négyféleképpen játszható, mi eddig hármat próbáltunk, az első verziót kedveljük, amit csak párban lehet játszani, a többi változatban akár 5 játékos is részt vehet. Neten magyarul itt találtam rá, a játékleírás nagyon részleges. Azt hiszem a játék német játék. Fa tálkák, igazi babok a játékelemek.


Képeslapok is készültek, nem csak mert kell valamit készíteni technikából, hanem postázta is a kislány.


Tettünk el az idei csomagok papírjából a jövö évi képeslapokhoz.

Soha még ilyen jól nem ment a mézeskalács készítés, nem is fértem oda a kiszaggatáshoz. Persze mind elfogyott.


Érzem, hogy nagyobbak a gyerekek s a legkisebb nagyon igyekszik felzárkózni a nagyokhoz.

Most mennem kell, a legkisebb nincs egész jól.

2014. december 6., szombat

Visszapillantás

Többször gondoltam már, hogy írok, teszek fel néhány képet, hogy emlékezzünk erre az őszre. Közben pedig már tél lett.

Más ez a tanév, mint az eddigiek. Habár ha belegondolok, mindegyik más volt.
A legnagyobb többet tanul egyedül, volt ahol elengedtem, néha ellenőrzöm, illetve a tanárokra bíztam. Nem így terveztem, de ez lett. Nekem is vannak korlátaim. Nem a tananyagot tartom nehéznek, hanem úgy éreztem, nem tudok a kicsikkel foglalkozni, a napi házimunkát elvégezni. Ebben a félévben így alakult. Azért van, amit együtt tanulunk. Magam is tanulok.
A második, aki másodikos az első néhány hét után egész belejött a rendszeres matekozásba. Ez ment nehezebben. Most már önállóan is szépen dolgozik és örül az érdekes, nehezebb feladatoknak. Tavaly is a matekkel volt nehéz megbékélnie. A többi nagyon jól megy. Örülök, hogy látom igyekszik megszervezni a napját, elvégezni a feladatait, hogy aztán szabad legyen arra, amihez kedve van.
A harmadik tanul is meg nem is. Utolsó szabad éve. Mateknál szívesen segít a nagyobbnak, s van,amikor jól. Olvas is már egyedül magának. Sőt, haliottam, amint a legkisebbnek is olvasott mesét, bár csak hosszabb kérlelésre szánta rá magát a felolvasásra. Az írás előkészítő gyakorlatokért nem lelkesedik, de nem is erőltetem.
A legkisebb mindenütt ott van, mindent látni, érinteni akar, részt kell vegyen mindenben. Nekem ez néha nehéz. De nagyon szeretik egymást a testvérek és sok mindent elviselnek egymásért. Egyikük sem panaszkodik, hisz a várva várt legkisebb az életünk része. Kezd egyedül is eljátszani mellettünk vagy épp másik szobában. Sokat fejlődik. Örülünk neki. Nem rég még azon aggódtam, hogy mi lesz vele, még nem tudja a színeket! Pedig tudom, hogy minden gyerek más, s előbb utóbb mind megtanulja azt, amire szüksége van a boldoguláshoz. Mégis aggódtam s elkezdtem tudatosan tanítani, mondhatom nem sok haszonnal vagy inkább nem azonnali haszonnal. Aztán jöttek egyéb dolgok s nem tudtam erre úgy figyelni s egyszer csak észrevettem, hogy a fehéret s feketét már nem keveri, sőt a jelzőlámpa zöldjét se véti el, hisz ez jelzi a várakozás végét. A többit is megtanulja majd. Nem jó ilyenkor a másik gyerekhez való hasonlítgatás. A mát csak a tegnaphoz, a múlthoz mérjük és akkor derűsen nézhetünk a jövő felé. Mert ma jobban elboldogul kis élete dolgaival, mint tegnap vagy az elmúlt héten.

Akkor hát néhány kép.

Sárdagonyázás vagy a gumicsizmás öröm :D


Kerti munka.



Játék



Kuckóépítés (legkisebbünk saját ötlete).


Tanulás.







Volt még sok sok olvasás, felolvasás.

Magam is elámulok, mennyi minden érdekli őket. A kicsik is olvassák amit a nagy tanul, illetve ami a kezük ügyébe kerül, földrajzi enciklopédia, kémia, kertészet (mert ez az én  kedvenc témám mostanában), amiről az átlagos gyerek csak valamikor évek múlva kell tanuljon. De átlagos gyerek nincs, csak egyedi, s ha eljött az ideje, hogy valamit kérdezzen, olvasson, megjegyezzen, mert tudni akarja, akkor igyekszem segíteni.

Végül... várunk.
Havat.
A napok hosszabbodását már most, mikor még egyre rövidülnek.
Könyveket.
Látogatót.
Indulást.
Néha a nap végét.
Közös játékot.
Gyógyulást.
Sorra kerülést.
Postát.
Meglepetést.
S a karácsonyon túl az Eljövendőt várjuk...


2014. november 19., szerda

2014. október 24., péntek

Olvasmányaink

Őszszel is folytattuk a felolvasást míg a legkisebbet altattam.
Először Móra Ferenc: "Kincskereső kisködmön"-jét olvastam fel a gyerekeknek. Gyerekkoromban én is elolvastam, mert kötelező olvasmány volt. A legnagyobbik is elolvasta, nem kötelezőként, hanem mert ajánlottam, ott volt a polcon s talán más érdekesebb épp nem volt. Ő nem is lelkesedett érte, de leült meghallgatni. Aztán valahogy mind alig vártuk a következő fejezetet. Nagyon meglepődtem, hogy a hat és nyolc évesnek mennyire tetszett. És én is örültem, hogy újra elolvashattam. Tetszett, most így felnőtt fejjel.  Sőt a nyolc éves maga is újraolvasott magának részeket a könyvből. Beszélgettünk is a könyv kapcsán arról, hogy hogyan is éltek régen a szegények s hogy ma is vannak szegények... Szóval jó, nagyon jó olvasmány volt.

Aztán, mert a költözés során elkallódott a Kőrösi Csoma Sándorról szóló könyv, "A nagy út", s olyan hamar végére értünk a kisködmönnek, a kezem ügyében levő keresztyén gyerekkönyvek kerültek elő. Elolvastuk Roy Krisztina: "Napországban" és a "Három barát"-ot. Most pedig Helena Sehauf: "Tip meg a lámájá"-t olvassuk. Gyerekekről szólnak a könyvek, arról, hogy gyerekek is hihetnek Jézusban, aki meghallgatja a gyerekek imáját is, életeket változtat, áldást hoz oda, ahol befogadják.

2014. október 16., csütörtök

2014. október 15., szerda

Életjel

Megpróbálom kicsit összeszedni magam. Nem volt időm vagy nem jutottam géphez, így elmaradt az írás.
De most esik az eső, nem lehet kint tenni-venni.
Lassan, nagyon lassan rázódtunk bele ebbe a tanévbe. Nem bánnám, ha még mindig vakáció lenne.
Elkezdtünk tanulni. A hetedikesnél a suli is diktálja a tempót. Dolgozatokat, témazárókat meg kell írni. Sok az anyag, nem lehet lemaradni. Egy nap kiesés is számít.
A másodikossal élvezzük a szabadságot. Ha nagyon szép az idő, akkor kevesebbet tanulunk, többet vagyunk kint, hisz ülhetünk majd eleget a könyv mellett a hideg esős, havas napokon. De azért jól haladunk. Azt hiszem lesz amiből januárra befejezzük az egész évi anyagot.
Az óvodás mellettünk, tőlünk tanul, de van neki is anyag amit át szeretnék venni. Már olvas magának rövidebb és nagybetűs meséket: Kippkopp, Maszat, Kobak, állatmesék.
Pöttömke pedig mindent akar csinálni, amit a nagyok. Nem könnyű. De élhető az élet.

A ház körül kinőtt a fű. Elkészült a homokozó. Került néhány növény is, amit locsolni kell. Látjuk hogyan nő egyik napról a másikra a dughagyma. Kinyílt az ibolya. Gyönyörű az árvácska. Szagolgatják a citromfűvet, levendulát. Van lepke, bogár. Örülünk, hogy házban lakhatunk. Ki lehet ülni olvasni, tanulni is. Az utca is a "mienk". Alig jár erre autó, lehet kint labdázni.
Így élünk most. Alig jut idő netezni. A valóság érdekesebb. No meg nekem is több dolgom van.



2014. szeptember 14., vasárnap

Hetedik és második

Szeptember első hetében megkaptuk a tankönyveket. (De szerettem volna már nyár elején kézhez kapni!)




A gyerekek nagy lelkesedéssel lapozták, olvasták.
Ezen a héten pedig igyekeztünk minden nap tanulni a két nagyobbal.
Jövő héttől a harmadikkal is rendszeresen fogunk tanulni.
A negyedik, a legkisebb pedig minden nap kiköveteli magának a tanulást :).

2014. augusztus 31., vasárnap

Vége van a nyárnak

és hivatalosan a vakációnak is. Legszívesebben még megtoldanám egy hónappal, hisz olyan szép az ősz, s a napsütéses szeptemberi napokon legjobb lenne nem is gondolni tanulásra... mindenki foglalkozzon azzal, ami érdekli és amit el kell végezni, hisz akad bőven tennivaló ősszel. S lehet tanulni reggeltől estig a hideg, esős napokon.

Rövid volt a vakáció, visszanézve azt mondhatom, hogy hamar elmúlt. Jó volt, hogy elköltözhettünk.


Jó, hogy ez nyár közepén történt, így volt időnk hozzászokni kicsit az új helyhez. Mióta itt lakunk, bár az udvar még nincs rendbe téve, a gyerekek sokkal többet voltak kint. Játszanak együtt vagy olvasnak, bogarásznak, kiülnek az erkélyre, teraszra. Ki lehet menni korán reggel és késő este. S ha egyik, másik nem akar vagy nem tud kimenni, nem kell mindenkinek bent ülni. Aztán vannak itt gyíkok, pókok, hangyák, lepkék, gyomok. S lesznek virágok, zöldségek, fák. Lehet gyomlálni, öntözni. Más itt az élet.

Jó volt kicsit utazni is, találkozni rég nem látott szeretteinkkel.

Várjuk a tankönyveket, a napokban kell megkapjuk. Egyelőre nyugodt vagyok. Az elmúlt években, minden év eleji izgulás ellenére lazán be tudtuk fejezni a tananyagot. Persze örültem volna és jó lett volna már a nyáron ismerkednem az idei tananyaggal, de erre nem volt lehetőségem s időm se lett volna sok. Sok kérdésem van még, de hiszem, hogy lassan, időben minden elrendeződik. Isten gondot visel.

2014. augusztus 18., hétfő

K mint könyv és költözés

Majdnem egy évbe telt, míg kiolvastuk a David Livingstone életéről szóló könyvet. Igaz, nem olvastunk minden nap, sőt voltak hosszabb kihagyásaink és volt, hogy csak 3-4 oldalt olvastunk. Főleg a két nagyobb lánynak volt érdekes és persze nekem. A fiú volt, hogy elment játszani, ha nagyon unalmasnak érezte a legkisebb pedig tett-vett vagy az emeletes ágyra kötött hordozókendőben hintázott amíg én felolvastam. Egy más világba, más korba vitt el bennünket ez a könyv. Szeretet, kitartás, önfeláldozás de meg nem értettség, szenvedés, emberkereskedelem...


Aztán, hogy közeledett s elkezdődött a vakáció, Jules Verne: "Kétévi vakáció"-ját kezdtük el olvasni közmegegyezéssel. Egyik gyerek már olvasta és érdekesnek találta, a másik próbálkozott a könyv elolvasásával, de unalmasnak találta, a harmadik pedig úgy gondolta, ez egy izgalmas történet, szívesen meghallgatná. Ma értünk a végére. Volt néhány nap, hogy nem jutottunk oda, hogy leüljünk olvasni, de elég rendszeresen olvastunk. Már a legkisebbik is játék közben a gyakran ismétlődő nevek egyikét mondogatta magában :).
A tanulságot maga Jules Verne így fogalmazta meg a könyv végén: "De a gyermekek ne feledjék el, hogy nincs oly helyzet, amelyből menekülni ne lehetne, rend-, buzgalom- és bátorsággal. És főleg ne feledjék, ha a Sloughi fiatal utasaira gondolnak, akiket a megpróbáltatások megérleltek és az élet nehéz küzdelmei megedzettek, hogy mikor ezek hazatértek, a kicsinyek már csaknem nagyok és a nagyok csaknem férfiak voltak."
Szeretik a gyerekek a Verne regényeket. Könyv formájában csak pár van meg itthon a polcon. Még kölcsönöztünk néhányat, de legtöbbet a MEK oldaláról töltöttünk le a könyvolvasóra.

Lassan három hete lesz, hogy átéltük ennek az itthon ülős vakációnak legnagyobb eseményét. Elköltöztünk a városból a város mellé, tömbházból egy ikerház felébe, ahol van egy kis -egyelőre még csupa gaz - udvarunk. Maradt az építéstől homok a gyerekek örömére, amiben gyíktojást is találtak. Van itt bogár, lepke, csiga, giliszta, hangya. Ha kedvük tartja reggeltől estig kint lehetnek. Mindig van napos és árnyékos rész. Így hát volt csomagolás, dobozolás aztán pedig kipakolás és még nincs minden ki és elpakolva. De a konyhában van helyünk körülülni az asztalt evés, társasozás, tanulás végett és amúgy is érezzük, hogy több helyünk van, mint a tömbházban volt. Nagyon örülök a vakációnak, mert sok dolgom van. De szeretem itt a csendet vagy a másféle zajt (pl. kakaskukorékolás, a szomszéd kutya ugatása néha, fűnyíró hangja....), a tiszta levegőt, azt hogy olyan könnyen ki lehet menni.

2014. július 19., szombat

Vakáció!

Még egy kevés és mögöttünk tudhatjuk a fél vakációt... Nem is jó erre gondolni.

Tetszett, amit Virágnál olvastam az unalomról. Előfordul nálunk is, s azt vettem észre, hogy unatkozás után nagyon jókat tudnak játszani. Volt, hogy mire kitaláltam valamit és szabaddá tettem magam, már nem is volt szükség se rám se az ötletemre, mert valami érdekes és félbehagyhatatlant talált(ak) ki.

Ez a nyarunk eddig itthon ülős volt. De nem kis változások előtt állunk, ezért gondolom, felejthetetlen marad.

A mai nap nagy öröme, hogy fiam elővette a Vackorról szóló könyvet s olyan örömet szereztek neki a rímek, hogy meg kellett ossza: "Anya, figyelj..." és olvasta hangosan is, mosolyogva, kuncogva (mert Dóra épp alszik). Olyan jó ez, amikor nem kell magyarázni miért szép a vers, miért jó verset olvasni...



Egyszer talán eljutunk egy tengerpartra. Addig is elképzeljük, lerajzoljuk.

Éttermet is nyitottak a gyerekek, komoly menüvel, én is kaptam meghívót. :)

Pl. deszertnek volt torta, mézeskalács és különféle csiga, én az áfonyásat, a kéket választottam.


Amikor az idő(nk) és az egészségünk engedi, kimegyünk a parkba.



A legkisebb semmiből sem akar kimaradni, a gumizást is megpróbálja.



Olvasás ezerrel. Előkerültek a Kláritól kapott régi Buci-Macik és egyéb régi folyóiratok, amik már évek óta nem kerültek elő, s nagyon érdekesek.

Most megyek is, hív a kötelesség. :) Nekem nincs vakációm.

2014. június 30., hétfő

Lepke!

Nem könnyű kivárni, míg egy bábból lepke lesz.

Volt egy szőrös hernyónk. (Itt a második kép.) 4 hétig tápláltuk itthon üvegben. Rengeteg levelet elpusztított, így láthattuk, hogy igazán nagy károkat képes okozni. De végre bebábozódott. Van itthon már egy 4 hetes bábunk. Úgy gondoltuk, ez is sokáig, legalább pár hétig báb lesz. De nem. Egy bő hét alatt előbújt a lepke a bábból. S sajnos nem vettük észre, hogy mikor, mert már nem néztük naponta ötször a bábokat. Így nem tudjuk, hogy mikor, ma vagy tegnap (elég zsúfolt volt a tegnapi nap, elmaradt a bábok ellenőrzése) bújt elő a lepke. Ma mikor észrevettük, már nem élt, tehát nem láttuk repülni. Kicsit szomorúan a gyűjteménybe került. Azt hiszem, gyapjaslepke a neve.


A kertből is hozott haza B. lepkéket.
A nagyobb közönséges ökörszem lepke a kisebbiknek a nevét még nem tudom.


S még egy lepke, ez is kicsi. Ennek is keressük még a nevét.


2014. június 25., szerda

Lepkegyűjtemény

Tavasszal találkoztam egy rég nem látott rokonnal s felfedeztem, hogy szereti a lepkéket. Sajnos akkor a fiam nem volt velünk. De e találkozás eredménye: fiamnak lepkegyűjteménye van. Kapott néhány lepkét. Megtudtuk, mit tegyük, ha egy lepkét meg akarunk tartani a személyes gyűjtemény számára. A lepkét a fagyasztóba tesszük pár órára, így nem szenved sokáig s mikor kivesszük pár perc múlva a szárnyai újra puhák, ki lehet nyitni őket és feltűzni (ez egyelőre rám hárul, s nem mindig könnyű, nincs elég vékony tűnk). Már van pár lepkéje a fiúnak. Egy fajtából csak egyet szándékozunk megőrizni.


Le vagyok már maradva, ami a lepkék nevét, repülési idejüket illeti. Fiamnak több ideje s lelkesedése van, sokszor látom, hogy a lepkés könyvet böngészi s sokszor mesél is nekem. Már azt tervezi, hogy ha házba költözünk, milyen virágok legyenek a kertben, mert ez vagy az a lepke azt szereti. :)

2014. június 24., kedd

Jó itthon

mert a vakáció nem azt jelenti, hogy végre nem veszünk a kezünkbe könyvet, s lehet pizsamásan is felfedezni a világot. S a nagyobbak örömmel osztják meg a kicsivel azt, ami őket érdekli, amit megtanultak maguktól, maguknak (s nem csak azt). Így egyik nap reggel ezt láttam:


Ókori történelemmel ismerkedik a kétéves. Kedves, lelkes és türelmes "tanár" a hét éves. (Nekem egy gonddal kevesebb. :D  )

2014. június 21., szombat

Rubik kígyó

Egyik gyerek kapott nem rég egy rubik kígyót.


A régi két színű kígyó helyett, ez tarka, nekem furcsa. De a gyerekek síívesen játszanak vele. Nem sikerült a labdát kirakni. Ehhez kerestem egy videót. Van egy a rubik oldalon is, de az túl gyors. Itt egy lassúbb videó, ez után sikerült nekünk is kirakni.




Itt a mi labdánk.


2014. június 19., csütörtök

Memorizálás - Igeversek tanulása

A Biblia több, mint irodalmi remekmű, a világon a legtöbb nyelvre lefordított, legtöbbet olvasott könyv. A Biblia Isten szava.

Igeverseket, zsoltárokat memorizálunk, mert bármikor kerülhetünk olyan helyzetbe, hogy nincs kéznél Biblia, s ilyenkor felidézhetjük a megtanult Igeverseket. S ha gyermekünk számunkra elérhetetlen, Isten szívére beszélhet, eszébe juttathatja a megtanult Igét.

Már nem tudom, hogy hol, de olvastam egy rendszerről, amely segít a megtanult igeverseket emlékezetben tartani az által, hogy rendszeresen újra előkerültek, ismételték őket. Tetszett. Valami hasonlót próbáltam kidolgozni nekünk, mert már sok igeverset tanultunk s idővel elfelejtettük őket. Nem mondom, hogy így soha nem fogjuk elfelejteni, de talán hosszabb ideig vagy jobban emlékszünk majd a tanultakra.

Vettem egy mappát s vagy 40 fóliát. A mappa elővevése mindennapjaink része lett. Persze vannak kivételek, de kialakítottunk egy szokást és a napi bibliaolvasáshoz, imádkozáshoz kapcsoljuk főként hétfőtől péntekig. A hétvégék változó programja miatt sokszor elmarad az ismétlés, de így is hatékony.


Mikor új igeverset tanulunk, azt általában a konyhában ragasztom ki s igyekszünk először étkezések előtt együtt elolvasni, aztán pedig étkezések után mindenki elmondja. Így sokat mondjuk, halljuk az igereset, könnyű megtanulni, akkor is ha versek, daloktól eltérően nincs rímbe szedve. Ha zsoltárt tanulunk vagy 2-3 igeversnél hosszabb igerészt, azt nem teszem ki a konyhába, hanem csak a mappába kerül, ahová a konyhába kitett igevers is kerül, mikor már megtanultuk. A mappa első fóliájába levő igeverset minden nap elmondjuk, míg mindenki jól tudja.


Ekkor átteszem a következő két fólia egyikébe. Egyiken azt írja, "páros nap", a másikon "páratlan nap". Attól függően, hogy hányadika van ismételünk.


Aztán átkerül a következő 5 (van 7, de rájöttem, ha nem ismételünk rendszeresen szombaton és vasárnap, jobb ha azokra a napokra nem teszek be ismétlésre igeverset) fólia egyikébe az igevers. A fóliákoz a hét napjait írtam fel.



Miután pár vagy néhány hétig (attól függ, mennyire jól tudjuk) heti egyszer ismételjük, átkerül a következő 31 számozott fólia egyikébe, és havonta egyszer kerül sor az adott igevers felidézésére.


Pl. ma, elmondtuk a mindennapi igeverset, majd ami a "páratlan" címkével ellátott fóliában volt, majd a csütörtökit és a 19-es feliratú fóliban levőt. Pár perc az egész.

S mi lesz, ha betelt az összes fólia? A számozott fóliákban már sok helyen két igevers van. Ha úgy látom, hogy egy igevers vagy zsoltár már nem megy jól, újra előrébb teszem. Aztán elteszem, majd idővel újra elő lehet venni. Meddig lesz ez így? Nem tudom, nincs semmi kőbe vésve. Volt, hogy egy ideig szünetet tartottunk, aztán újra elővettük.
Egyelőre jó nekünk ez a rendszer.


Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...