2011. január 24., hétfő

Tél van,

hideg van és hó. Ez nagyon szép. E pihenős, lazsálós hétnek a témája "Hópehely" és minden ami hó és érdekes és érdekel bennünket. A Freebie oldalon találtam úgy két hete pár jó linket, meg is jegyeztem magamnak. Erre készülök. Eddig nem volt nálunk ilyen, hogy a hét témája, de mostantól azt hiszem lesz, főleg a kicsiknek szól ez.

Verssel kezdtük:
Várnai Zseni: Hull a hó

Hull a hó, hull a hó,
lesz belőle takaró,
ráborul a vetésre,
hogy a fagytól megvédje.

Vastag hóbunda alatt
kenyérmagvak alszanak,
puha ágyban telelnek,
s kikeletkor kikelnek.

A négyévessel szótagolunk, nem mondtam neki, hogy az szótagolás, csak úgy tapsolunk amikor mondjuk a szavakat, és megszámoljuk hányat tapsoltunk, megfigyeljük milyen hanggal kezdődött a szó. A kétéves is igyekszik utánozni, jelzi, hogy ő sem akar kimaradni ebből a jó mókából, mert ez egy nagyon jó játék, sokat nevetünk, mert igen érdekes, hogy minden szóra lehet tapsolni, még a nevünkre is. Csodálom, ahogy egy gyerek ráérez a szótagolásra. Lehet ez nem nagy dolog, de nekem nagy öröm. A Játékház képes olvasókönyv került  hozzánk, azt lapozzuk, amúgy Csenge már ismeri a betűket, vagyis felismeri, csak összeolvasni nem tudja még, de erre is rá fog jönni előbb vagy utóbb, addig pedig játszunk.
Visszatekintve azt tapasztalom, hogy elég sok feszültség volt bennem az elmúlt félévben, ami most úgy elmúlt. Jó volt ez a vizsga. Látom élhető, járható az oo. és remélem egyre szebb lesz.

2011. január 23., vasárnap

Megvolt

tegnap a vizsga. Köszönöm mindenkinek aki gondolt ránk és imádkozott értünk.
Csütörtökön, pénteken már izgultam, közben még rájöttem, hogy ezt meg azt kellene még gyakorolni, hogy teljesen megfeledkeztem a tollbamondásról. Anita azt mondta, nem izgul. És hát miért is izguljon, nem kell félni, csak felmérik mit tud, kérdzik és ő válaszol.
Péntken zsemlét sütöttem útravalóul és sütit. A kicsiket elvállalták a szüleim.
Jó havas  utat fogtunk ki menet, de Isten volt a mi oltalmunk. Időben érketünk és szeretettel fogadtak. Megismertük a kedves tanító nénit.
És akkor mondjam el a lényeget, hogy nagyon jól ment a vizsga, jó osztályzatot kapott Anita.
Felmérőket írt, szóban felelt, sorban mindenből. Aztán megbeszéltük a jövő félévi anyagot. Jót beszélgettünk. Meleg teát kaptunk és ebédet is. (Ez igazi finom meglepetés, amolyan ráadás volt).
Nagyon hálás vagyok Istennek a tegnapi szép napért, akkor is ha kicsit fárasztó volt.
Visszanézve az van bennem, hogy az otthonoktatás járható út.
Nem csináltam mindent jól, sőt van amiben nem vagyunk elég jók, pl. a környezet, ebből első félévben a suliban heti két óra van, a másodikban heti 3 óra van. Ismétlésnél láttam, hogy nem tanultunk meg mindent jól. Ezen még gondolkozom, hogy legyen érdekesebb és hatékonyabb a második félévi anyag megtanulása.
Nagyon jó volt az elmúlt félév és a vizsga arra, is, hogy a jövőre nézve még inkább hozzánk szabjam a tananyagot, a tanulást és jobban éljek a itthon tanulás adta lehetőségekkel. Mert lassan látom, megismerem mi az erőssége a gyerekemnek és hol kell több segítség, bátorítás. Változtatni szeretnék ezt-azt. Át kell gondolnom mit és hogyan tovább. Az előttünk álló hét nem lesz teljesen vakáció, de egy lazább hét lesz, pihenéssel, játékkal, sok olvasással és remélem a lányok két hete tartó köhögése is elmúlik már, mert a fiú is három hétig köhögött majd elmúlt neki. Közben én készülök, mert azért munka ez az otthontanulás gyereknek és szülőnek is. De megéri!

2011. január 21., péntek

Emlékeztetőül, hogy kéznél legyen

ki is nyomtattam és ide is bemásolom magamnak Anntól a 10 Point Manifesto for Joyful Parenting amit Kilike lefordított és a blogjában megosztott:

az örömteli nevelés 10 pontja 
1. Imádság Háza lesz az otthonom. Lesz ideje az imának, és azt az időt imára is fogom szánni. Megteremtem a helyet és az időt, és a gyerekeket is hívom, hogy találkozzanak Istennel.

2. Szépséget teremtek magam körül, és nem hagyom, hogy más vonja el a figyelmem.

3. Nem fogok kapkodni. Sürgős dolgok nem is léteznek. Csak az amatőrök kapkodnak.

4. Ha a stressz hullámhegyei jönnek, hálával fogom legyűrni őket. Stressz elleni stratégiám a hálaadás. Egyszerre csak egy érzés lehet a szívemben, és én mindig hálás akarok lenni. Érzés ellen érzéssel harcolok.

5. Imádkozom, hogy csak erőt adó szavakat ejtsek ki a számon. Szavakat, amik erőt adnak ezeknek a gyerekeknek. A kegyelem szavait. Egyedül a kegyelem légkörében lehet élni. Minden más szó, minden más lehelet mérgező.

6. Imádkozom, hogy következetesen következetes lehessek. Ritmust akarok adni a napoknak, amelyben a gyermekeim is biztonságban érezhetik magukat. Megteremtem a mindennapi ünnepeinket, hiszen minden nap a most örömét ünnepeljük.

7. Ha egy gyermekem viselkedése nagyon idegesít, tudni fogom, hogy akkor éppen őt kell a legközelebb vonnom magamhoz.

8. Mindegyik gyermekemet annyiszor megölelem, ahányszor enni adok nekik. Hiszen úgy kell ez a gyerekszíveknek, mint testünknek az étel. Keresem az alkalmakat, amikor megérinthetem őket - minél nagyobbak, annál inkább.

9. A láthatónál fontosabb a láthatatlan.

10. Sokat fogok nevetni. És a gyerekeket is engedem nevetni. Szokássá teszem az örömöt az otthonunkban.
Gyakran kell emlékezzek erre a tíz pontra... Van még mit tanulnom.

2011. január 18., kedd

3 könyv

Olyan jó, hogy Bergamott említette Az élet játéka c. könyvet. Ez nálunk is nagy kedvenc, most épp ezt olvasom fel a lányoknak a délutáni pihenő alkalmával.

De Csenge nem éri be egy könnyvvel. Napközben Johanna Spiry: Heidi c. könyvéből (Könyvmolyképző, 2007) kell neki felolvassak . Ezt a könyvet is szívesen olvassák, a többször olvasott, felolvasott könyvek közé tartozik. Ha nincs időm felolvasni vagy már fáj a szám a sok felolvasástól, Csenge 'olvas' magának, vagyis emlékezetből mondja a történetet, ha szükséges alakítja, s ezt csakis könyvvel a kezében, lapozva teheti. Én ezt is szeretem hallgatni :).

És még egy másik nagy kedvenc, nem tudom hányszor újraolvasott, sőt sajnos rongyosra olvasott könyv, amit el is tettem, hogy még olvasható legyen a kicsinek is, Patricia M. St. John: Nyomok a hóban (Primo Evangéliumi Kiadó, 1992). Nagyon szép a történet, a gyerekeknek szinte megunhatatlan, újból és újból elővették s ha én nem olvastam, akkor a nagy olvasta a kicsinek. Sőt, sokat játszották is a történetet illetve ők voltak a könyv szereplői és kitaláltak maguknak új szerepeket ahogy jónak látták. A könyv alapján készült film nem tetszett, sokkal szebb az amit én elképzeltem magamnak, amikor kisgyerekként anyukám esténként  felolvasott nekem a könyvből.

És ahogy így írok még eszembe jutott pár könyv, ami nagyon tetszett a gyerekeknek, érdemes volt beszerezni. Majd még írok ebben a témában.

Végére hagytam

rajzból a plakátkészítést. A takarékosság világnapja volt a téma, de mivel november végén kaptuk meg, mit kell készítsünk rajzból, hát ezt januárra hagytam. Végre elkészültünk ezzel is. Így 'megkésve' is elbeszélgettünk a takarékosság fontosságáról.

Annyira járatlan vagyok "világnapok" és évfordulók szintjén, hogy segítségül belinkelem ide magamnak http://www.kkmk.hu/vilagnap/, itt úgy látom bőven van mire emlékezni, bár épp a Takarékosság Világnapját itt nem említik. De megtudtam, hogy Anita vizsgája épp a A Magyar Kultúra Napján lesz. És van egy ilyen oldal is, hogy http://vilagnapok.lap.hu/.
Nincs-e túl sok világnap? Már akár minden nap lehet valaminek a világnapja. Na de itthon tanulva javunkra kell ezt is használjam. Pl. január utolsó vasárnapja a leprások napja vagy a A Lepra elleni Harc Világnapja. Ez egy jó téma, bibliai történetek is vannak leprás emberekről.
Itt nálunk a legközelebb Moldva és Havasalföld egyesüléséről emlékeznek.

Még egy jó link a témában Bergamott-tól: jelesnapok.hu

2011. január 15., szombat

Szombat!

Akkor családi nap! Vagyis itthon vagyunk mind. És ez nagyon jó! Ilyenkor a nappaliban ebédelünk a nagy asztalnál, mert a konyhában szűkös a hely, és ettől más lesz a szombati ebéd. Az "együtt"-től lesz szép a szombat, akár borúlt akár derült az ég. S mi gyönyörködhetünk bennük, akiket Isten egy időre ajándékba adott nekünk.
Hálás vagyok Istennek
-oltalmáért
-otthonunkért
-családunkért
-a Bibliáért
-az épp most a felhők mögül előbújó Napért
-a békességért
-azért, hogy szuverén, bölcs, jó, és szeretet, akkor is amikor kérésemre más válasza van, mint amit hallani szeretnék. Rábízhatom magam.

2011. január 14., péntek

hétköznap

Mostanában nem írtam. Nem mintha nem tanultunk volna semmit, hanem mert sok kérdés van bennem, gondolkozok...
Virágnál olvastam régen egy játékról, a Chocolate Fix-ről (online is lehet játszani). Kerestem a boltokban. Egyszer láttam is, de mire megvettem volna már elfogyott. Sikerült megrendelni. És nagy sikere lett ennek a logikai játéknak. A négyéves is próbálkozott az egyszerűbb feladványokkal, a kilencéves pedig meg sem állt a 28. feladványig, akkor is azért mert már késő este lett. És én is játszottam - no nem ilyen sokat, mert fontosabb dolgaim vannak, mint pl. felolvasni a fiúnak a Tesz-vesz városos könyvből.

Aztán: hosszú idő óta nem gyöngyöztek a lányok. Tegnap elővették a gyöngyöket és nagy lelkesedéssel készítettek maguknak nyakláncot. A kitartás arányos volt az életkorral. A fiú pedig csak rakosgatta a gyöngyöket, kiborította, összeszedte.

Megjegyzem, hogy az én kedvencem a fagyöngy.

És: újra kiolvastunk (felolvastam) egy szép történetet: J. Larcomb Rees: Az elátkozott udvarház (Evangéliumi Kiadó). Szép és tanulságos történet. Nagyon szeretem ezeket az ebéd utáni pihenőket felolvasással. Most megint egy szép könyvet olvasunk azok közül, amiket sose tudunk megunni, de előtte még felolvastam két nap Gulliver utazásaiból, kedvcsinálónak, mert Anita addig mind azt mondta, hogy az a könyv nem érdekes. Most már érdekes lett. :)

S miközben a felmérőre készülünk én magam is sokat tanulok. Nem csak tanulásról, hanem életről, Isten gondviseléséről, kegyelméről ...és hasonlókat.

2011. január 7., péntek

Készülünk

Szeretném mondani, hogy intenzíven, de ezt csak én szeretném.
Nem tudom, hogy van, de a napokban kitaláltak maguknak a lányok egy (szerep)játékot és minduntalan azt játszodják, nagyon jól kijönnek egymással és minden rendben, ha hagyom őket játszani. De most épp az ismétléseknél tartunk és még itt-ott van egy kis tanulnivaló. Volt egy idő, amikor Anita azt szerette volna, ha olvasáson kívül semmi dolga se volna, akkor Csenge azon panaszkodott, hogy Anita nem játszik vele. Most meg a játékból nem elég. Ma épp hallottam a rádióban egy adást, arról, hogy a gyerekeknek kell idő a játékra. Na hát volt itt játék a napokban. Nem is tudom mit írjak... lehet nem is jelentkezem, csak ha alszunk egyet a vizsgára. Azért itt vagyok, olvasok, sokat gondolkozom, imádkozom és remélem formálódom is.

2011. január 3., hétfő

Elkezdtük újra a tanulást

Még vakációs hangulatban, de elővettük a könyveket.
A nyelvtan könyvben van egy feladat, egy muffinrecepttel. A múlt héten vásároltam muffinnak való tepsit és talán nem is kell mondanom, kedvenc lett a muffin.
Kipróbáltuk ezt a receptet is. Bár ez egy egyszerű recept, finom lett, a gyerekeknek nagyon tetszett, alig maradt kóstoló estére Apának. Annyit változtattam ezen a recepten, hogy fél csomag sütőport tettem bele és a tojáshabtól eltekintve mindent egy tálban kevertünk össze.

2011. január 2., vasárnap

BÚÉK

Minden kedves olvasómnak boldog, áldott új évet kívánok!

Kaptam egy régi játékot, amit még gyerekkoromban játszottunk. Nekem még az akkor legényember nagybátyám készítette. Sokat játszottuk. Nagyon szerettem ezt a társasjátékot azért is, mert nem kellett kiütni senkit. A játék neve: Kánaán. Nem tudom honnan ered, ki találta ki a játékot. Az én játáklapomat elveszítettem, most kaptam egy hasonlót. Laminálni fogom, hogy sokáig kibírja.
A játék nagyon egyszerű: egyessel vagy hatossal lehet kezdeni, a hatosnál kétszer kell dobni. Aki piros körre lép előre mehet, aki kékre vissza kell forduljon az utasításnak megfelelően.
Pirosak:
5-szeretet, 16-osra visz
15-hűség, 32
25-jóság, 46
40-alázatosság, 97
50-engedelmesség, 57
65-szelídség, 81
75-türelem, 95
85-önmegtagadás, 93
95-győzelem, 100
100- végcél, aki ide elér, nyert
Kékek:
10-kísértés, visszavisz az 1-esre
20-gyűlölet, 6
30-veszekedés, 18
35-féltékenység, 10
45-hazugság, 20
55-harag, 32
60-rágalmazás, 49
70-gyilkosság, 72
80-lopás, 1
90-ravaszság, 72

Érdekes, hogy pl. a 45-ös visszavisz a húszasra, de az is kék (gyűlölet) és hát vissza kell lépni róla a hatosra.
Miért szeretem ezt a játékot? Azért is, mert ez csak egy játék. Nehéz lenne elfogadni valakitől azt, hogy veszekedős, hazug vagy rágalmazó vagyok. De ez csak játék. S ha rálépek egy kékre, míg visszalépek az is eszembe jut, hogy a bűn ennél (a visszalépésnél) sokkal komolyabb. Nekem önvizsgálat is. Emlékszem volt, amikor játék közben magamban bűnvallást is tartottam. De ez csak játék. Mégis tudom, ha véletlenül a szelídségre lépek, hogy bezzeg sokszor nem vagyok szelíd, és jó lenne ebben erősödni! Én így játszottam gyerek- és kamaszkoromban. Nem mondta ezt nekem senki, nem is ajánlom másnak, csak épp leírtam. Ma egy játék alkalmával háromszor léptem a haragos mezőre. Ez csak játék, de vajon minden rendben van? -kérdeztem magamban. És ez a játék jó alkalom beszélni ezekről a szép és csúnya dolgokról, ahogy spontán módón adódik, persze anélkül, hogy a másikat vádolnánk. Nálunk így esett szó a rágalmazásról, hogy mit is jelent ez a szó.
No, azt hiszem be kellene fejezzem, és megőrizzem magamnak a sok szép emléket ami a kánaánozáshoz kapcsolódik.
Még annyit: a játék nevét nem magyarázták, valahogy értettük, természetes volt. Kánaán: a héberek Egyiptomból Kánaánba vándoroltak, az ígéret földje, ahová nem jutott be minden elinduló, és jeletheti itt  a menyországot, égi Jeruzsálemet (az első játálapomon kisebbek voltak a karikák, középen volt egy rajz, sárgával: felhők fölött városfal, épületek), ahová nem lehet akárhogy bejutni. Nem mintha jó tettekkel ellensúlyozhatom bűneimet. A Biblia szerint kegyelemből, Jézus Krisztusba vetett hit által üdvözülünk. De azt is írja, hogy a hazugok nem mehetnek be a mennyei Jeruzsálembe.

Kívánom, ebben az évben erősödjetek meg a hitben, a szeretetben és a jó cselekvésében!
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...