2011. február 25., péntek

Finger Knitting

Kilikénél olvastam egyszer erről az ujjkötésről. Videót is linkelt ne hozzá, ezt. Nagyon megtetszett, és elhatároztam, mi is ki fogjuk próbálni. Tegnap jött el ennek az ideje.

Ilyen hajpánt lett belőle.
Tényleg könnyű és gyors sikerélményt nyújt. Gondolkozom, hogy a kisebbik lánnyal is kipróbáljuk. Anita most már valami komolyabb horgolást szeretne. :)

És ma mesebeli tájra ébredtünk, több mint húsz centis hó esett, kimentünk szánkózni, a parkban az ösvények nagy része járatlan volt, a dombon először le kellett tapossuk a puha havat, hogy szánkózhassunk. Bár már nagyon várom a tavaszt, szép ez a mindent bebrító puha hótakaró.

2011. február 24., csütörtök

Micsoda idő!

Nem jön a tavasz. Micsoda havazásra ébredtünk!

Ezért mesehallgatós napot rendeztünk és meghallgattuk Berg Judit: Micsoda idő! meséjét. Nagyon szép volt! Végig meghallgatták a lányok. Jó volt, hogy nem látták a könyvet, így úgy képzelték el maguknak, ahogy akarták.
Aztán kértem tőlük egy rajzot is. A hallott meséből rajzoljanak valamit. Érdekes volt ugyanaz a tündér kétféleképpen :).

Közben Anita intenzíven olvassa a Kétévi vakációt. Ez a könyv nem volt érdekes, míg két fejezetet fel nem olvastam belőle a déli pihenő alkalmával. Azóta alig tudja letenni. Az érdekes könyveknek én csak az első lapjait jutok elolvasni...
Most újra találtam egy "nem érdekes"-nek bélyegzett könyvet ami már az első néhány oldal után érdekes lett. De még nem adom oda elolvsásra. Nekem is kell valami szépet és jót olvasni Móra Ferenctől.

Másnál találtam

belinkelve egy cikket angolul az oo-ról. Legyen itt is egy link: HOMESCHOOLING: Prosecution is waged abroad; troubling trends abound in US.

2011. február 22., kedd

Nincs tanulás csak olvasás

Anita belázasodott reggelre. Tehát nem tanulunk. De olvasni szabad, és beszélgetni, játszani.
Eszti pósztját olvasva, gondoltam arra, hogy jó lenne, ha nem kellene tanulni, csak tenni azt, ami érdekel, olvasni és olvasni és olvasni...

Reggelre havazott. Jól kitart ez a tél. Még mindig elmondhatjuk Várnai Zseni nem rég tanult versét, a Hull a hó-t.

Írok egy kicsit a nálunk most 'menő' könyvekről.
Kezdem a legkisebbel. Megkedvelte az Anna Peti és Gergő könyveket. Megvannak a kedvencek, tudja, melyiket melyik elrongyólódott könyvben találja meg.
Aztán felnőtt a Döméhez is. Nagyon tetszik nekem is a Kálvin kiadó által kiadott könyv, Sztelek Csilár: Döme. Talán tömören: hétköznap, család, Isten.
A középső kedvencei, de a kicsi is belehallgat, lapozgatja, Zágoni Balázs: Barni könyvei. Nagyon szép, sokszor megmosolyogtató történetek Barni, egy igazi kisfiú életéből.
Felolvastam Csengének az elmúlt napokban Rémusz bácsi meséit. Mikor kézhez kaptam ezt a könyvet és belelapoztam, azt hittem, ez nem lesz érdekes a középsőnek, sőt talán senkinek, pedig jót olvastam róla. De Csenge örömmel hallgatta s Anita is kiolvasta.
 Egy állatokról szóló jó könyvet találtunk évekkel ezelőtt egy antikváriumban. Most Csenge nézi, hallgatja szívesen. Szép képek vannak benne, kicsiknek is érdekes leírás az állatokról, életmódjukról.
S végül a Meister család hétköznapjairól olvasnunk a Szivárványországból.
Nem is bánnánk ha semmi dolgunk nem lenne, mint olvasni, énekelni, játszani kint és bent.

2011. február 21., hétfő

A mindig visszatérő téma

a szocializáció. Akiknek elmondom, hogy itthon tanulunk, legtöbb megemlíti vagy próbál meggyőzni arról, hogy micsoda óriási veszteség éri így a gyereket.
Sokat olvastam a témában, mert írtak erről eleget.
Nem vagyok szakértő.
Nekem is vannak kérdéseim. Illetve nem merek sok mindent állítani, inkább azt mondanám, hogy mások erről így vagy úgy vélekednek...

... először arról győzködött, hogy milyen fontos az osztályközösség... Végül arról beszélt, hogy a húszéves oszálytalálkozóra kellene készülnie, de már úgy eltávololodtak egymástól, mit is mondjanak egymásnak... Olyan nehéz találni közös időt a "másikkal", hiába látják egymást naponta a munkában...

Szocializáció erre, szocializáció arra, a ma emberének nagy problémája mégis a magány, az, hogy emberektől körülvéve is egyedül érzi magát.

Visszanézve én is elmondhatom, hogy osztálytársaimtól jócskán eltávolodtam. Régi idők voltak azok. És nem a szabad választáson alapultak a kapcsolatok, hanem adva voltak a gyerekek egy osztályteremben. Együtt kellett lenni. Nem azt akarom mondani, hogy nem alakulhatnak ki életre szóló barátságok osztálytársak között (sőt ketten az osztálytársaim közül házastársak is lettek), de ez nem egy szabály. Az iskola után az Élet szétszórt bennünket, és különbözőségünk szabadon érvényesülhetett.

Nem akarok okosat mondani a témában, sem vitát indítani. Csak gondolkozom, emlékezek. Osztályunkban voltak menők, akiknek mindig volt ötletük, s volt aki 12 évig hallgatott, csak a mellette levővel beszélt, nehezen ment neki a tanulás. Aztán évek múlva fogyatékos gyerekekkel dolgozott. Még aki élhetelennek tűnt, mert más volt mint a többség, az is megtalálta helyét az életben. És tényleg a pszihológusok is elismerik, hogy vannak személyiségtipusok, amelyek kisebbségben vannak, de azért normálisak, akkor is ha mások mint a többség. És nem biztos, hogy az iskola megfelelő közeg a kibontakozásukhoz. Ugyankkor nem az iskola az egyetlen lehetőség, és hely, ahol az emberpalánta a mások másságával talákozhat. S az értéket továbbadó egyetlen helynek sem mondanám az iskolát. De mindezt nem az iskola ellen mondom, mert szerintem kell az iskola, mert sokaknak ez az egyetlen járható út. S nem is olyan rég, még én is csodálkozva és értetlenül kerestem, hogy mi is az az otthonoktatás. S azt is láttam, hogy van akit hiába teszel társaságba, hallgatni fog, nem kérdez meg senkit semmiről, neki így a jó (nekem is sokszor, nem nevelt meg az iskola, inkább az Élet, az iskolapad után), más meg alig várja, hogy valakire rámosolyogjon, mert ő ilyennek született, s nincs nagyobb büntetés számára, mint a hallgatás. S ezek egytestvérek - ha nem látnám el sem hinném. S a befele forduló is kinyílik, csak idő kell neki és szeretet és türelem. És elfogadás. S attól, hogy nem beszél, nem jelenti azt, hogy nem ért, nem érez, nem gondolkodik. Egyszer majd elmondja, de lehet nem mindenkinek, mint én itt most a gondolataimat, amik egy mai találkozás nyomán születtek. S ezeket is azért írtam le, mert nehéz nekem erről hangosan beszélni, neked pedig biztos nem mondanám el...

Ez a blog ...

Először csak arra használtam ezt a blogot, hogy magamnak pár otthonoktatással kapcsolatos linket feljegyezzek. Aztán, hogy az oo mellett döntöttünk, gondoltam, hogy ide majd feljegyzem, hogyan haladunk. Hát nem ez lett. Mert nem lehet mindent leírni és nincs is idő mindent itt nyilvánosan dokumentálni.

Most is több mint egy hétig nem sikerült írnom. Pedig zajlik az élet. Napos időben igyekszünk kint lenni.
Az elmúlt héten gyakoroltuk a "mindenki egyért" elvét is, amikor a kicsi a lázas volt. Bent ültünk. A lányok felváltva ültek a kis lázas mellett, mesét olvastak neki, s ha elaludt őrizték a csendet. Jó ezt itt a családban gyakorolni. S hálás vagyok Istennek, hogy csak láz és fejfájás volt három napig, nem kellett orvoshoz menni, antibiotikumozni.
Volt együtt játszás a tanulás mellett. Nagyon örülük, amikor a három gyerek együtt játszik.
Két nap kellett Anitának az Egri csillagok-hoz. Már egy ideje gondolkoztam, hogy odaadjam-e neki elolvasásra. Tetszett neki.
Csenge a nagyobbaknak való Logicoval is próbálkozott.
A reggeli utáni közös bibliaolvasás, beszélgetés, imádkozás és éneklés jó szokásunk lett, amikor nem sietünk és néha nehezen találjuk a végét.
Gondolkozom valami rendszeres illemtan óra bevezetésén. Ez olyan iskolásan hangzik, bár nem úgy gondolom. Én kellene tervszerűen felkészüljek, hogy heti rendszerességel tanuljuk erről is.

Próbálom közben gyakorolni, hogy inkább a gyerekhez, mint a tankönyvhöz ragaszkodjam, főleg matematikánál, ezért nagyobb léptekben is haladunk, hogy ne legyen unalmas ez a szép tantárgy.

2011. február 12., szombat

szombat

Újra előkerült a Nils Holgerson könyv film változata. Nagyon tetszik Anitának. Tavaly a könyvet is kiolvasta. És akkor ma egész nap azt játszották, hogy ők a vadludak és utaztak és mesélték és játszodták. Nem számít, hogy nem minden mesehű.
Láttam, hogy a Cicero kiadta újra a könyvet.
Közben a kicsi itt jött-ment. És ma újra festett. Végre megértette, hogy nem jó megfordítani a lapot mikor tele van, hogy a másik oldalára is fessen. :D
Aztán újból rácsodálkozunk, a középső hogy tanul csak úgy, felcsipegetve az információkat. Nem neki mondtuk, csak úgy hallotta s megjegyezte. S mikor senki se kérdezi, csak úgy tesz egy megjegyzést, amivel igazán meglep. S ha kérdezzük honnan tudja, "hallottam", válaszolja. :)

2011. február 11., péntek

Még tart a tél

Fogpasztával játszottunk, helyesebben rajzoltunk.

Gyurmázás, rajzolás, olvasás, babázás, autózás...

Ez a hét azért más, mint az eddigiek, mert sokat voltunk együtt a család. Nem mert így akartuk, hanem, mert így adódott. Legjobb az volt, hogy együtt reggeliztünk, ebédeltünk és vacsoráztunk. Szerintem a gyerekek sokkal jobban ettek, mint amikor Apa nélkül üljük körül az asztalt. S mert a konyhában kicsit szűkös a hely, hát a nappaliban ettünk a nagy asztalnál, hogy jobban elférjünk. A gyerekeknek is nagyon tetszett.

Úgy érzem, hogy a tanulással is jól haladunk, járnivalóim kicsit odébb tolódtak.

Ma betegek világnapja van. Nem beszéltünk erről, mert túl szomorú vagyok ehhez, de bennem volt ... és hálás vagyok Istennek az egészségemért. Jó lenne jobban vigyázni rá.

2011. február 8., kedd

Február

Nem úgy alakul, ahogy elterveztem.
Rájöttem, hogy sok hivatalos dolgot kell személyesen elinéznem, fél napokat sorban állni. Ennek meg kell lenni. Tehát mégsem haladunk a tanulással olyan gyors ütemben. Nem baj, annál több idő marad olvasásra és játékra. S közben tanulunk is.
Örülök, hogy elmúlt a nagy hideg.

Kicsit csendben kell lennem, más terheket is vinni. Ha elvonulnak a felhők és nekem is kisüt a nap, jelentkezem még.

2011. február 3., csütörtök

Mert ma névnapja van

a kisfiúról írok (csak rövden és csapongón, ami épp eszembe jut), aki új színt hozott ebbe az érkezéséig lányos családba.
Ma délután nagyon foglaltak voltak a gyerekek. Iskolásat játszottak majd volt farsang is, verssel, énekkel. A kicsi se maradhatott ki. Én pedig élveztem, hogy nélkülem is jól elboldogultak.
Mostanában naponta többször jön könnyvvel a kezében és kérlel bennünket, olvassunk neki. Általában 3 könyvet hoz (legalább), és mindet ki kell olvasni.
Kedvencek a Boribonos történetek és Bogyó és Babóca.
Szeret festeni. Ezt a tevékenységet én nem kedvelem, de néha kell ez is. Próbálom rábírni, hogy jó zsírkrétával színezni, de gyakran más véleményen van, szerintem a festék elhasználása, elkenése különös öröm neki.
És marad a kedvencek közt az autózás, labdázás, részt vesz a lányok játékaiban is, ő az orvos, az apa, a fiú, ő tolja a babakocsit családi utazások alkalmával, a szerszámokkal is ő javít hol más játékot, hol a lányokat. Társaságban gyakran utánozza Csengét. Szereti a verseket, énekeket.
Tanulás: nincs szervezetten. Itt él velünk. És tanul, mert nem tehet mást, mert gyerek, mert együtt él velünk, és mondani szoktuk, hogy köszönöm, bocsáss meg és meg kell tanulni várni, és néha csendben lenni, és azt tenni amihez néha épp nincs kedv, de a legtöbbet az által tanulja hogy lát és hall bennünket, megfogalmazhatatlanul felfogja az érzelmi életünket, reakcióinkat, a maga módján próbálja érvényesíteni akaratát, ehhez legalább négy személyt kell jól befolyásoljon, igaz nem mindig egyszerre, és játszik, ami neki munka, mert mindent belead.
Sok jóindulat van benne. Szeret és örül.
Gyerek.
Fiú.
Egyedi,
Ajándék.

2011. február 1., kedd

Munkához látunk

egy hét pihenés után, ami nem csak pihenésből állt. Most viszont komolyan igyekszünk kitartó munkával felkészülni az tanév végi megmérettetésre. Ezen kívül komolyabban foglalkozunk a román nyelvvel. És igyekszünk jó szokásokat megerősíteni. Számbavettem, egyesekről eddig is tudtam, hogy mivel nem állunk jól (én is).
A környezetismereti anyag szép és érdekes ebben a félévben, legalábbis nekem tetszik. Remélem jobban fog menni a tanulás ebből a tárgyból.
Matematikából bele-belenézek az itteni munkafüzetbe is, hisz az itteni rendszerben kezdett el Anita tanulni, s van amit határon túl máshogy tanítanak, de most mondták nekünk, hogy mindegy hogy, csak tudni kell kivonni és egyebeket. Azt fogjuk gyakorolni, ami nehezebben megy, keresek érdekes példákat, hogy ne legyen unalmas a matematika.
Kézimunka, kreativ dolgok- ezekre szeretnék több időt fordítani, mint az elmúlt hónapokban.
Most a félév elején többet leszünk bent, ezért most gyorsabban szeretnék haladni az anyaggal, hogy amint megjön a tavasz, a meleg minnél többet lehessünk kint a gyerekekkel, bár kint is lehet tanulni, de nekem azt nehéz megszervezni a kicsikkel.
Ismétlés a tudás anyja. Meg szeretném szervezni, hogy a fontos dolgokat menet közben újra és újra átismételjük, hogy az év végi ismétlés csak játék legyen.
Röviden ennyi most.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...